8. fejezet.

                                Egy kis átfedés


Ezt a részt úgy szeretném írni, mint kívülálló, so mint egy mesélő. Itt mindenbe beletekintünk, lehet figyelni......

Kéz a kézben sétáltak vissza a házba. A kis csapat már várta Luckot az ajtóban, azzal az indokkal, hogy ideje haza menni. Lizzel egy puszit váltottak.Nem is szóltak, hogy miért vizes a ruha, vagy hogy mi történt volna. Csak hazafelé vették az irányt. Ahogy az utcán sétáltak, kiült az öröm Luck arcára. Zack bambán bámult maga elé, mint egy fogyatékos. A lányok is halál csöndben lépdeltek utánuk. Mindenki a ma esti történteken gondolkodott. Ki a rossz, ki a jó oldalán. Egyet nem tudunk, mi történt Zackal, Cam-mal, és Kim-mel. Most ugorjunk vissza az időben, Liz kirohanása elé.....................

(Zack)
Luck, "hívogató" szavára, csak lementünk a buli helyszínre. A történtek után, lementünk a lépcsőn. A találkozó még javában tartott, a felnőttek Martinit iszogattak. Sajnos nekünk csak a koktél maradt, így megrohamoztuk pultot. Én, jó fiúhoz híven, előre engedtem a hölgyeket. Rájuk mosolyogtam, hajladoztam, csak hogy ne legyen rossz a hangulat. Erre Kim, mit mond? Ha valami baj van a derekammal, menjek orvoshoz. Ez a lány, sohasem fogy ki a csípős megjegyzésekből? Istenem, minek ismerem ezt a lányt? Leültünk és hallgattunk. Mindenki arcán végig néztem. Megállapodtam egy arcon. A Szabináén. Összehasonlítottam a testvérével, és rájöttem amennyire hasonlítanak, annyira is különböznek. Az a szépség, ami rajta tündökölt, gyönyörű volt. Hirtelen összetalálkozott a pillantásunk. Úgy éreztem kell egy kis friss levegő, így felpattantam és kisiettem az udvarra. Azonban, ahogy a nappaliba érkeztem, Liz rohant le teljes sebességgel a lépcsőről, belém ütközött. Belenéztem könnytől csillogó szemébe. Az a pillantás, sok fájdalmat mutatott.
-Liz...-suttogtam. De ő csak futott tovább. Luck, ebben a másodpercben lépett ki a konyhából. Amint meglátta, hogy szerelmét, utána szaladt. Én bezzeg, megfutamodom, amikor egy lány rajtam felejti a pillantását. Vagy fordítva. Ő, Zack, hogy lehetsz ennyire, nyuszi? Véghez vittem tervem. Kimentem a hátsó kertbe. Volt ott mind, medence, bárpult...Leültem a hintaszékbe. Elkezdtem, gondolkodni. És most szólalna meg a bátyám, hogy" jé te ilyet is szoktál".  De ebben a pillanatban. Megjelent a kedvencünk. Tudjátok? Igen a szellem, asszem Allison. Na szóval, ott ült mellettem. Csak hintáztunk....
-Én tudok segíteni a bajodon! - törte meg a csendet. Rámeresztettem a szemeim. Ő, hogy segítsen, soha?!
-Bocs nem kérek belőlle! - álltam föl a pamlagról.
-De úgy is tudom, hogy szereted Szabinát.... - halkította a hangját. Én megfordultam. A szemeim ismért kétszeresére növekedtek. Csak egy kérdésem van. Vagyis kettő. Ez mindenhol ott van? Hogy hódíthatom meg Szabinát?..........
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 Zack, csak állt szemeit kigubbasztva, meredt Allisonra. Eközben a konyhában, épp őt beszélték ki, Szabi társaságában.


Kedves olvasók! Következő, kis eseményünk, talán csütörtökön lát napvilágot. Szabi szemszögét ismerjük meg. A csajok, megbeszélést tartanak, pasi ügyben. Majd egy kis hír érkezik Magyarországról. Reméljük nem lesz rossz! Köszönöm h olvassátok a blogot.