FELHÍVÁS

Kedves olvasók, örülök h ennyien olvassátok a blogot, de van egy rossz hírem....
nem zárok be, csak talán a téli szünet erejéig lassulok
aki megért, tudja, h most lesz az írásbeli felvételi, és arra gyakorolok......
megígérem, a téli szünetben még csinálok egy maraton fejezetet, h ne unatkozzatok, és adok le életjelet is::)
még egyszer köszi h vagytok!!

puszik mindenkit cormy

FELHÍVÁS

Kedves olvasók!
Mostantól komi határ lesz! Nem az egekbe szökő szám, hanem 4. Egy kicsit szünetelek, mert kialakítok egy új blogot.....de az meglepi................

8. fejezet.

                                Egy kis átfedés


Ezt a részt úgy szeretném írni, mint kívülálló, so mint egy mesélő. Itt mindenbe beletekintünk, lehet figyelni......

Kéz a kézben sétáltak vissza a házba. A kis csapat már várta Luckot az ajtóban, azzal az indokkal, hogy ideje haza menni. Lizzel egy puszit váltottak.Nem is szóltak, hogy miért vizes a ruha, vagy hogy mi történt volna. Csak hazafelé vették az irányt. Ahogy az utcán sétáltak, kiült az öröm Luck arcára. Zack bambán bámult maga elé, mint egy fogyatékos. A lányok is halál csöndben lépdeltek utánuk. Mindenki a ma esti történteken gondolkodott. Ki a rossz, ki a jó oldalán. Egyet nem tudunk, mi történt Zackal, Cam-mal, és Kim-mel. Most ugorjunk vissza az időben, Liz kirohanása elé.....................

(Zack)
Luck, "hívogató" szavára, csak lementünk a buli helyszínre. A történtek után, lementünk a lépcsőn. A találkozó még javában tartott, a felnőttek Martinit iszogattak. Sajnos nekünk csak a koktél maradt, így megrohamoztuk pultot. Én, jó fiúhoz híven, előre engedtem a hölgyeket. Rájuk mosolyogtam, hajladoztam, csak hogy ne legyen rossz a hangulat. Erre Kim, mit mond? Ha valami baj van a derekammal, menjek orvoshoz. Ez a lány, sohasem fogy ki a csípős megjegyzésekből? Istenem, minek ismerem ezt a lányt? Leültünk és hallgattunk. Mindenki arcán végig néztem. Megállapodtam egy arcon. A Szabináén. Összehasonlítottam a testvérével, és rájöttem amennyire hasonlítanak, annyira is különböznek. Az a szépség, ami rajta tündökölt, gyönyörű volt. Hirtelen összetalálkozott a pillantásunk. Úgy éreztem kell egy kis friss levegő, így felpattantam és kisiettem az udvarra. Azonban, ahogy a nappaliba érkeztem, Liz rohant le teljes sebességgel a lépcsőről, belém ütközött. Belenéztem könnytől csillogó szemébe. Az a pillantás, sok fájdalmat mutatott.
-Liz...-suttogtam. De ő csak futott tovább. Luck, ebben a másodpercben lépett ki a konyhából. Amint meglátta, hogy szerelmét, utána szaladt. Én bezzeg, megfutamodom, amikor egy lány rajtam felejti a pillantását. Vagy fordítva. Ő, Zack, hogy lehetsz ennyire, nyuszi? Véghez vittem tervem. Kimentem a hátsó kertbe. Volt ott mind, medence, bárpult...Leültem a hintaszékbe. Elkezdtem, gondolkodni. És most szólalna meg a bátyám, hogy" jé te ilyet is szoktál".  De ebben a pillanatban. Megjelent a kedvencünk. Tudjátok? Igen a szellem, asszem Allison. Na szóval, ott ült mellettem. Csak hintáztunk....
-Én tudok segíteni a bajodon! - törte meg a csendet. Rámeresztettem a szemeim. Ő, hogy segítsen, soha?!
-Bocs nem kérek belőlle! - álltam föl a pamlagról.
-De úgy is tudom, hogy szereted Szabinát.... - halkította a hangját. Én megfordultam. A szemeim ismért kétszeresére növekedtek. Csak egy kérdésem van. Vagyis kettő. Ez mindenhol ott van? Hogy hódíthatom meg Szabinát?..........
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 Zack, csak állt szemeit kigubbasztva, meredt Allisonra. Eközben a konyhában, épp őt beszélték ki, Szabi társaságában.


Kedves olvasók! Következő, kis eseményünk, talán csütörtökön lát napvilágot. Szabi szemszögét ismerjük meg. A csajok, megbeszélést tartanak, pasi ügyben. Majd egy kis hír érkezik Magyarországról. Reméljük nem lesz rossz! Köszönöm h olvassátok a blogot.

7. fejezet

-Nicolas Hamilton, hát hazajöttél? - borultam bátyám nyakába. - De neked nem a suliban a helyed?
-Jaj, Liz  tudod, hogy nem hagynálak magadra. Azért mentem el, mert kiiratkoztam a suliból. Szerettem volna a Boston Híreknél dolgozni. - miközben ezt mondta, egyre erősebben szorított, majd hirtelen elengedett.
-Nick, valami baj van? Jól érzed magad? - lengettem meg a kezem a szeme előtt.
-Ez egy szellem! Egy szellem, te óságos ég! - kerekedett ki a szeme.
-Nincs is itt semmi féle szellem! - fordultam meg tiltakozva. Addigra már anya el is tűnt.
-De itt volt láttam! Nem hiszed el? - forgolódott.
-Semmibaj Nick, most gyere nézzük meg a szobád. Srácok légyszi nézzétek már meg páran, hogy hol tart a buli! - kérleltem a srácokat.
-Gyertek skacok, tegyük azt amit az ifjú hölgy kért. - állt fel Luck a fotelből De a többiek nem mozdultak. - Srácok talpra, csak semmi lazsálás, ideje lemenni!
-Én hősöm, ezért a mutatványért még kapsz valamit. - suttogtam neki, amikor el ment mellettem.
-Holnap hívlak, és behajtom rajtad. - mosolygott cinkosan.
Bekísértem a bátyám a szobájába. Kikérdeztük egymást az elmúlt eseményekről. Elmondta, hogy fogadták a barátai a költözést, meg a kiiratkozást. Én is elmondtam, hogy találkoztam, a mostani barátokkal. És elmondtam a rejtélyes képet is. Ezen elkezdtünk nevetni, majd húgunk rontott be a szobába. Teljes erejéből megölelte Nicket, de úgy, hogy ráestek az ágyra. Ezen is nevettünk.
-Sarah, azonnal állj fel, mert összegyűröd a ruhád. - parancsoltam rá.
-Nem vagy az anyám, és jól tudod, hogy ki lehet vasalni! - vágott vissza.
-Látom, azóta is béke és szeretet honol a kapcsolatotokban. - vigyorgott Nick.
-Te nem is tudod, mi történt itt. Amióta elmentél, Liz most érezte magát a legjobban! Ne szólj bele! - háborodott fel a legkisebbik Hamilton. Itt bezzeg nálam eltört a mécses. Kirohantam a sötét folyosóra, onnan le a lépcsőn, át a tömegen, közben beleütköztem Zack-be. Ránéztem, könny áztatta szemeimmel, ő is rám pillantott. Én persze tovább rohantam. Ki mentem az ajtón, neki a nagyvilágnak. Egy szál estélyiben rohantam a legközelebbi móló felé. Sajnos az a park másik végében volt. De ez a gondolat ösztönzött arra hogy tovább menjek. Már az út felénél jártam amikor egy hang szólított. Hátra pillantottam a csupasz vállam felett, és láttam, hogy Luck rohan utánam, egy szál öltönyben. Én gyorsabb tempóra váltottam, és elértem egy erdős részt. Az ágak recsegtek a lábam alatt. A levelek az arcomba csapódtak és a szél szárította a könnyeim. Hirtelen kitört a cipőm sarka és ez is nehezítette a tovább jutásom. Gyorsan lekaptam a lábamról és mezítláb indultam tovább. Luck a sarkamban volt, de sajnos elesett egy kiálló gyökérben. Ezt egy tompa puffanásból következtettem. Így egy kis előnyhöz jutottam. Már a móló szájánál voltam amikor elestem. A ruhám egy szegélye elszakadt, a cipőim kiestek a kezemből. Próbáltam feltápászkodni, de nem sikerült. Minden alkalommal visszaestem, az öreg fa padlóra. Az az illat amelyet árasztott, a régi ház, padlására emlékeztetett. Ugyanolyan illata van. Gyönyörű, éger fa. Váratlanul, elkapta valaki a kezem, és elkezdett elhúzni. Nagy nehezen felemelkedtem és a nagy segítségem arcára néztem. Belenéztem csodálatos fekete szemeibe, szép arcára, formás ajkaira. Nem tudtam, magam tovább tartani. A nyakába borultam és ott fojtattam a zokogást. Próbált csitítgatni, de nem ment neki. Én még mindig sírtam. Levezetett a partra. Pillanatok alatt levette a cipőjét, és besétált velem a partra. Olyan déjà vu érzésem volt. Már térdig jártunk vízben, amikor Luck megszólalt.
-Most behajtom rajtad az ígéreted! De kérlek ne sírj, nincs semmi baj! - csitított.
-És...mit...kérsz? - szipogtam.
-Azt, hogy ne sírj és figyelj rám! - mondta.
-Rendben. - a hangom halkulni látszott.
-Tudom, hogy a hirtelen történtek mélyen a szívedbe vágtak, de Liz, nekem vannak olyan rejtett érzéseim irántad amit, észre sem vettél. Amikor, találkoztunk, vagy amikor egymáshoz értünk. Ezek olyan pillanatok, amik az agyamba vésődtek. Az érzés amely átjárta az egész testem amikor te elájultál. Ezeket nem lehet szavakba önteni. Egy szó, mint száz. Liz, én szeretlek, teljes szívemből, amíg élek, szeretni foglak! - miközben ezeket a szavakat mondta, a szeme úgy csillogott, mint egy csillag.
-Én is ugyanígy érzek irántad! És minden irántad érzett érzelem, tiszta és igaz. - suttogtam.
Erre nem mondott semmit, csak ajkait az enyémre tapasztotta, és gyengéden megcsókolt. Olyan édesen, érzékien, mint amilyet sohasem éreztem. Mikor ajkaink elváltak egymástól, önkétlenül is kimondtam egy tiszta szót.
-Szeretlek. - suttogtam, két levegő vétel közt.
-Én is.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
MESÉLŐ:
Nem vették észre, hogy figyeli valaki őket. Nem más volt mint Allison. Ha valaki felismerte a képrészleteket, akkor tudhatja, hogy ez mind előre meg volt jósolva. Allison volt a kép, ami Lizt teljesen meg kavarta. Inenn már csak bonyolódni fog a helyzet, mert egy váratlan hírnek lesznek tanúi a szereplők...........

VERSENY

 Kedves Olvasók!


Emm. kollégával úgy döntöttünk, hogy szervezünk egy versenyt, amelyben olyan blogerek jelentkezését várjuk, akik elég jónak tartják oldalukat arra, hogy 2 tagú zsűrink értékelje a történetet, és a design-t. Jelentkezni itt helyben a cbox-ban, névvel, linkkel lehet. Az értékelés abból áll, hogy  jelentkezők blogját elolvassuk, és értékeljük a design-t.

Szempontok:

Design: - Olvasható szöveg

              - Jól összeállított, egyedi fejléc

            

Történet: - Egyedi, ötletes tartalom

                

Hetente öt helyezést osztunk ki, két kategóriában. A nyertesek bannerét kitesszük az oldalra és kapnak egy kis saját készítésű díjat is.


Üdv: A szerkesztő

             Cormy

Küldemény emm.-nek

Egy kis kvíz!!

Aki a megfelelő válaszokat küldi el megjegyzésben, díjat kap  EZT ITT!!
az első helyesen válaszoló kapja meg a díjat, a második és harmadik helyesen válaszoló meglepetést kap.....KEZDHETJÜK!!
1, Mi Liz teljes neve?
a, Elizabeth Jane Hamilton
b, Liza Andrea Hamilton
c, simán csal Liz Hamilton

2, Mi az apja foglalkozása?
a, F1-es pilóta
b, mérnök
c, építész.

3, Hogyan halt meg az édesanya?
a, rákban
b, balesetben
c, egy műtét során

4, Hány barátot szerez a bevásárlás során?
a,3
b,4
c,5

5, Ki jelenik meg a házibuliban?(erre a kérdésre nagyon oda figyelni)
a, Szabina
b,Szabolcs,
c,Mindketten
d,Hárman, mert egy szellem is megjelenik



Kemény öt kérdés, semmi nehézség, csak gyorsaság kell! Sok sikert!

6. fejezet

Luck szemszöge(meglepi)


Csak annyit láttam, hogy a szellem karjaiban volt. Mi még Szabinát raktuk az ágyra, de Szabi már lépett Lizhez. Próbálta kitépni a karjaiból, de  szellem ellökte. A lányok nagyon megijedtek, így a szoba legsötétebb sarkába húzódtak. Tudtam, hogy meg kell menteni Lizt. Így hát elindultam a "megmentésre".
-Szóval, te vagy Lucas Underwood. A lányom sokat álmodott rólad. - mért végig a kísértet. Ekkor megállt bennem az ütő. Liz álmodott rólam? Ez hihetetlen.
-Nem hiszem, de most engedje el! - próbáltam megütni azt a kívánt mércét, ami majd elijeszti.
-Jaj, fiacskám, megnyugodhatsz. Nem fogom bántani. Ha majd felébred, mindent elmesélek. - magyarázta.
Elhelyezte Lizát a kanapén. Ő pedig leült a szélére. Valahogy féltettem a lányt, így hát a kanapé végére ültem. Minden egyes percben az arcára pillantottam. Majd az "anyáéra". Érzelmek tömkelege rohamozta meg az arcát. Szeretet, féltés, bánat. Ez a három jel, ahogy végig suhant rajta, valahogy éreztem nem is olyan gonosz. Lehet, ő az őrangyala. Úgy 30 perc múlva Liz  ébredezni kezdett. A szemhájai alól felbukkantak gyönyörű szemei. Óvatosan felült és kisöpörte pár hajtincsét a szeméből. Majd oldalra nézett ahol ültem, és elmosolyodott. Majd elnézett az anya felé, és a szemében valami fény tört fel. Majd egy könnycsepp gördült végig az arcán. Nem tudhattam, hogy ezek öröm vagy bánat. De lehet, hogy örült, mert láttam azt a fény szerűséget. Egyszer csak felpattan és elkezdett ordibálni.
-Miért nem jelentél meg hamarabb? Mért mentél el? Mért kellet velem ezt tenni? - bontakozott ki.
-De kicsim, itt vagyok. Élek és virulok. Persze a túlvilágon. De itt vagyok! - nyitotta ölelésre a karjait.
-Ne gyere nekem ezzel az ártatlan dumával. És ne érj hozzám! - hárította az ölelést. Itt muszáj volt közbe lépnem.
-Liz, nyugi, nem lesz semmibaj. Az "anyád", hogy elmesél mindent. Most szépen leülsz és meghallgatod rendben van? -karoltam át a derekát. Ő csak gyengén bólintott egyet. Szépen leültünk és elkezdtük hallgatni a szellemes történetet.


-----------------------------------------------------------------
-Amikor haza felé vezettem, előttem ment egy motoros, aki nagyon furcsán vezetett. Egyszer a szemben lévősávban egy kamion közeledett felénk. A motoros ittas lehetett mert elkanyarodott és az én szélvédőmbe csapódott. - itt elhalkult a hangja. A szeme lecsukódott. - Én azonnal meghaltam. De még mielőtt a lelkem tovább állt volna, láttam, hogy a motoros, még lélegzik. A lelkem, a széllel együtt szált. Egyszer csak kikötöttem a kempingező helyünknél. Már valaki várt rám. Egy idős férfi ült az egyik farönkön. Mikor meglátott, nagyon vigyorgott. Fogai megvillantak az éjszakai fényben. Amint közelebb értem, lábam megérintette a talajt. Éreztem, hogy már nem lebegek. A férfi odajött hozzám és megkért, hogy rugaszkodjak el a földől és járuljak az Isten elé. Nem értettem, hogy ezt mire érti. De felugrottam és szálltam a felhők fölött. Egyre távolabb kerültem a földről. Már rég az a felhőkön mászkáltam, amikor egy hang szólított. Akár merre néztem, nem láttam semmit. Majd ismét szólítottak, és megjelent egy fehér alak. Csak adott egy nyakláncot és egy levelet, majd elküldött Magyarországra a nagyihoz. is kérdezhettem semmit csak mentem a széllel, az óceán túloldalára. Amikor megérkeztem, a nagyi már az ajtóban várt. - itt egy kis szünetet hagyott. Körbenézett és látta, hogy mindenki ledöbbent. Majd folytatta. - Elmondta, hogy Isten engem egy őrangyalnak szánt, amely védelmezi a szeretteit. Én téged választottalak. Megkértem a nagymamát, hogy rakjon bele a nyakláncba, és 15-k születésnapodra kapd meg. És most itt vagyok és vigyázok rád. - fejezte be egy szuszra. 
Lizt a sírás fojtogatta, a lányok már a kanapén ültek. Szabina is felébredt, én pedig kicsit sokkosan, de próbáltam nyugtatgatni a csapatot. Hirtelen kinyílt a szoba ajtó és egy fiú jött be rajta. Liz felpattan és felkiáltott.
-Nicolas Hamilton, hát visszajöttél?? - törölt le egy könnyet az arcáról.
-----------------------------------------------------------------


Kedves olvasók, itt a feji. Légyszi írjatok megjegyzést mert akkor nem lesz több fejezet. De nincs hari(L)(L) A következőkben: Nick visszatért és anya is itthon van, randi lesz Luck-kal és még sok minden.......

Egy kis kifakadás!!!

TELE VAN A HÓCIPŐM AZZAL H MINDENKI MEGMONDJA NEKEM MI A JÓ ÉS MIT CSINÁLJAK...
tisztelet a kivételnek. a én életemet ne irányítsa más. egyenlőre még élek és ha majd nem leszek akkor csináljatok velem valamit.....



Továbbiak:
KEDVES olvasók. a részt írom, aszzem most luck szem szögéből, és bocsi a helyesírási hibákért.....

5. rész.

Mindenki emlékszik ugye hogy volt valami furcsa hasonlóság a Kansasi házunk és a mostani közt? Valahogy sejtem, hogy mi az. Ezt akarom, most elmesélni.........

Apa és "anyu" lent készülődtek, míg Sarah a szobájában tüsténkedett. Én meg csak ültem és néztem ki a fejemből. Míg nem egyszer csak....kop-kop-kop-kop..
Kopogást hallottam.
-Szabad. - kiáltottam. Senki. - Mondom, hogy szabad! - mondtam. Kinyitottam az ajtót és senki sem állt ott. Félelmetes, gondoltam magamban. Már az elején tudtam, hogy nem kéne költözni. kop-kop-kop....
Megint kopogtam, most direkt nem nyitottam az ajtót. Még mindig kopognak. Benyitottam a fürdőbe, sehol senki. Benyitok a gardrób szobába, félig üres minden, de sehol senki. Egyszer csak hideg lett. Leszóltam apának, hogy állítsa vissza egy kicsit a fűtést mert megfagyok. Erre azt mondja, hogy ki se kapcsolta.
Aztán elment az áram a szobámban. Gondoltam, lent égőket cserélnek, így jobbnak találtam lemegyek a party helyszínre. És mit látok? Itt van áram.
-Apa ez itt hogy lehetséges? - mutattam a világító izzóra.
-Liz, tudod, van olyan, hogy áram. Kb. nem tudom hány évszázada. Miért? - oktatgatott.
-Áhh semmi csak a szobámban hideg van és nincs áramom, amúgy semmi különös. - válaszoltam gúnyosan.
-Akkor hozd le a ruhádat, és öltözz át itt. Holnap majd megnézem azt a fránya szobát.
-Ahogy akarod, de ha este hideg lesz.... - morgolódtam és indultam vissza az emeletre. A lépcső tetején megálltam, mert valami erő a hatalmába kerített. Elfordultam, hogy jobban megnézzem magamnak a "környéket". Nem láttam semmi különöset, de ekkor......
Megakadt a szemem azon a fényképen amin egy pár sétál. Mintha most más lett volna. Amikor megérkeztünk akkor még a tengerhez sétáltak, most pedig benne fürdenek! Ezt meg kell kérdeznem Sarah-tól.
-Sarah, bocs, hogy csak úgy berontok de ezt látnod kell! Siess - mondtam.
-Megyek, de nem tudom mi lehet ennyire fontos. - jött utánam.
-Ezt nézd, ez mindig ilyen volt? - kérdeztem, rámutatva a képre.
-Igen, a tengerben voltak, és mi van vele?
-Én úgy emlékszem a parton sétáltak. De most a tengerben vannak. Nem értem. - jelentettem ki.
-Nővérkém, te azért vagy ilyen őrült mert beleszerettél Luck-ba. Ne tagadd. - nevetett.
-Hangosabban nem lehet ne? - kérdeztem. - Ez a téma téged nem érint.
-Dehogynem és most már tudlak valamivel zsarolni. - hallottam a hangját egyre messzebbről.
Visszamentem a szobámba, levetettem magam az ágyra. Milyen hülye vagyok, biztos így volt a kép ahogy Sarah mondta. És igaza van, szellemekben hiszek és magamban beszélek, kell ennél több?! Ezek az őrültség jelei. De jobb lesz a felöltözök és nem foglalkozok a dologgal, még a végén Luck is hülyének néz.
Így hát elmentem felöltözni, és letusolni. Vagy éppen fordítva, nem tudom. Az a lényeg, hogy egy óra alatt kész lettem. Szerencsére visszajött az áram a szobámban, és nem is volt hideg. Lementem a földszintre, hogy megnézzem, hogy állnak a díszítők. Ahogy odaértem ahhoz a furcsa képhez, a pár már csókolózott a tengerben. Na jó, gondolom megint csak rémeket látok. Tovább mentem, és azon gondolkodtam, hogy fognak kinézni Kim-ék. Remélem apának tetszeni fognak. Eddig minden barátomat helyesnek találta apa, de voltak páran akik nem voltak neki szimpatikusak. pl.: az előző pasim, Jack. Sajnos amikor egy buliban voltunk, és nagyon leitatott. Apa ki is dobta, miután haza vitt. Lehet így jobb is. De múlton elmélkedni nagyon uncsi, ha olyanokra gondolsz akik csak rosszat tettek veled. De a buli a kezdetéhez közeledik.....




-20:00
A buli elkezdődött, itt vannak apa munkatársai, a barátaim,  Katy és Marcus is eljött. Ennek nagyon megörültem, amikor beléptek az ajtón. Ha leírnám az összes szót amit köszöntés képen mondtunk, beletelne az este. Na de a buli elkezdődött. Mindenki mulatott mikor valaki lekapcsolta a villanyt.
-Hé, ez ki volt? - kiabálta Kim.
-Nyugi mindjárt visszakapcsolom. - mondtam és elindultam a kapcsolók fele. Vagyis arra amerre voltak. Felkapcsoltam e villanyt de hozzáértem valakinek a kezéhez. Luck-é-hoz. Egyszerre kapcsoltuk fel a villanyt. Nagyon elpirultam, mert jól esett ez az érintés. Még ha nem is volt szándékos. De nem csak ez volt  a meglepetés. Megjöttek az unoka testvéreim Magyar országról. Szabolcs és Szabina( ikrek, és teljesen különböznek), ott álltak a tömeg közepén. Nagyon jó volt őket újra látni. Mivel anya Magyar országon élt, és volt testvére, voltak uncsijaim.( na ez elmondtam).
-Ikrek, ti, itt, hogy? - borultam a nyakukba.
-Jaj Elizabeth, nagyon hiányoztál. - ölelt vissza Szabi. - Jó újra látni. Semmit sem változtál.
-Mondtam, hogy.... - kezdtem bele a mondatba, de Szabina belekezdett a hosszú mondókájába.
-Ne hívjunk Elizabeth-nek, tudjuk, de olyan szép név. Nagyi üdvözletét küldi, és ajándékot küldött. Daniel és Eva mondta, hogy költöztök és mi meg jöttünk hozzád nyaralni. De most odaadom amit a nagyi küldött.
-De ez csak egy boríték, meg egy levél. Semmi ajándék? Ennyire fukar családot. - forgattam a szeme.
-Liz a szándék a lényeg és amúgy a nagyi küldte. - mondták egyszerre.
-Ti ezt gyakoroljátok? - kérdeztem nevetve.
-Mit? - néztek egymásra.
Itt mindenki elkezdett nevetni. Bemutattam az ikreket a srácoknak és a vendégeknek. A buli hangulata lankadni kezdett ezért felvittem a barátokat mozizni a szobámba. Miközben mentünk fel, rápillantottam a "hangulat váltós" képre. Most, megint változott. Már kéz a kézben jöttek ki a tengerből, és mosolyogtak. De ilyet még nem láttam. Ez olyan, "minden percben megváltozom" kép. Hirtelen valamit, illetve valakit éreztem a derekamon. Luck fogott körbe. Most már ezen se lepődöm meg.
-Valami gond van? Nagyon elbambultál. - nézett rám ijedten.
-Semmi sem történt, csak elgondolkoztam ezen a képen. - mutattam a falra.
-Milyen szép lenne ha mi is így sétálnánk. - motyogta. Szerintem önkívületében.
-Szívesen, de csak holnap után. Holnap pakolunk. Tudod az ikrek. - nevettem.
-Te hallottad amit mondtam? - nézett rám értetlenül.
-Lucas Underwood, hallod te azt amit mondasz? - bontakoztam ki az öleléséből. Beértünk a szobámba, összetoltuk a foteleket, suttyomban hoztunk kukoricát. Mindenki személyre szabott helyett kapott. Ezt is Kim-ék csinálták. Én ültem Luck mellet, Kim ült Zack mellet, Zack mellet Szabina, mellette Szabi és mellette pedig Camil. Ahogy láttam Szabinak nagyon tetszett Camil és elhatároztam, hogy még a nyáron összehozom őket. A gondolat menetemet a dvd szakította meg. A film elkezdődött, a Mellbedobást néztük meg. Már a felénél jártunk amikor Luck átkarolt a vállamon. Nagyon jól esett ez az érintés, mégis meg rázkódtam tőle. Két perc múlva, mindenki jobbra nézett és láttuk, hogy Zack láthatóan flörtölt Szabinával. Erre a jelenetre mindenki elmosolyodott. Szerintem nagyon aranyosak együtt. Csak a tesójának kéne egy pár.....

Vége lett a filmnek és elkezdtünk beszélgetni, jött az a felvetés, hogy olvassam el a levelet. Én nemmet mondtam, de addig győzködtek amíg be nem adtam a derekam. Végül is mi bajom lehet belőle?
-Na akkor kezdjük:"Drága unokám! Boldog 15-k születésnapot. Hallottam, hogy elköltöztetek Bostonba és hogy nagyon jól érzed magad. Sajnos és ezt nem mondhatom el magamról. De küldtem neked valamit, hogy veled legyek. A medaliont amit most 'adok' még régen az ősanyáid hordták. Én is és anyukád is hordta. Szintúgy 15 évesen kaptuk meg. Ez az ékszer védelmezi a családunkat már több száz éve. Viseld gondját. De vigyázz, mert ha közeleg a veszély, akkor mindent meg tesz hogy jelezzen neked. Puszi: Nagyi". Na gyerekek, ennyi.- fejeztem be a levelet.
-De mutasd a medaliont! - kérlelt a banda.
-Rendben, itt van. - kotortam ki a levél aljából. Egy zöld smaragdos medált vettem elő. Valami gyönyörű volt. Megkértek hogy vegyem. Én úgy tettem. Nyakamba tettem a láncot. Hirtelen elment az áram, és a kőből zöld fény tört elő. A fény anyám alakját formálta meg. Mindenki nagyon megijedt. Rémültem néztem a fényre ami hirtelen felém nyúlt. Próbáltam elhúzódni, de nem tudtam. Majd....
-Jaj kislányom, miért nem szóltál hogy elköltöztetek? - kérdezte a zöld fény.
-Anya? Te vagy az? - pislogtam.
-Ki más lennék, mint nem az anyád. Én vagyok, csak egy kicsit fáradtan. - nevetett fel kínjában.
-De te meg haltál, te nem élsz, és csak álmodom az egészet. - tiltakoztam. A többiek tekintete kettőnk közt cikázott. Szerintem azt sem tudták miről van szó. Szabina felállt és mellém sétált. És jobban megnézte a szellemet. Körbejárta és méricskélte. Végül megszólalt, persze magyarul.
-Te jóságos szent makréla! Ez egy szellem! - kiállott fel és elájult.
Én persze mérgesen néztem az "anyám szellemére", már ha az anyám-é. A fiúk feltették a "drágám" az ágyra és mellé ültek. Csak néztek és néztek, mint borjú az új kapura. Szerettem volna megkérdezni, hogy mi olyan érdekes, ha lehet így kifejezni a helyzetet. De csak azt mutogatták, hogy forduljak meg. Ott állt anya, emberi bőrrel és hajjal, nem zöld színben. Erre én nem tudtam mit válaszolni, ő megölelt és pedig elaludtam vagy elvesztettem az eszméletem nem tudom, de arra emlékszem, hogy a karjaiban voltam..........

Hamarosan

"-Hát itt vagytok, 5 éve semmi hír róllatok.

-Gondoltunk kijövünk és kell neked a támasz.

-De magyrországról?

-Igen, a nagyi is akart jönni, de beteg.

-És szerette volna ezt neked oda adni.

Megkaptam egy kis csomagot, melybe egy levél volt."

"Drága unokám!

Boldog születés napot. Biztos jó érzés 15 évesnek lenni. Szeretném ha boldog lennél, ezért is adom neked oda ezt az ajándékot. Méd anyukád hordta ezt a nyakláncot és előtte meg én. Ezt a láncot még száz éve készítették a nagy mesterek. Remélem szerencsét hoz.

Puszi nagyi.

Ui.: Még van egy levél számodra anyádtól. Ezt majd csak egy hónap múlva, teliholdkor olvasd el."

-Mit ír?

-Azt hogy szeret és boldog szülinapot kíván."

4. rész

 Először is: Sári tudod, hogy mennyire imádlak, legalább lesz aki kritikus szemmel nézi ezt a művet. emm. te is tudod azzal nézni, de Sári már többet is írt, csak ezért mondom. Neked is köszi mert elmondtad neki a blog címet THX (L)Szeriiii




Az előző részek tartalmából:Elköltöztünk.Az én szobám a legjobb. Drága húgom megtanult kopogni.




Imádom Evát. Az ágyam végén egy fekete kék(nem meglepő xd) póráz volt. Egész fitten kipattantam az ágyból, és szuper sebességgel lerohantam a lépcsőn. Átvágtam a megmaradt dobozokon, hogy bejussak a nappaliba. A krém színű szoba tele volt a további bőröndökkel és a még össze nem rakott kanapéval. 
-Eva, hol vagy? - kiáltottam
-Itt vagyok csak nem tudom felvenni a kontaktlencsém. - bújt elő egy doboz mögül.
-Várj, próbáld meg ezzel - adtam át neki egy zsepit.
-Köszi, így már sokkal jobb.
-Én köszönöm a pórázt. Mikor megyünk vásárolni? - kíváncsiskodtam.
-Ha normálisan felöltözöl és a hugodat is kiugrasztod az ágyból akkor 30 perc múlva a bejárat előtt találkozunk.
Mentem fel a lépcsőn, és a felénél megfordultam.
-Ev, remélem kitudunk menni az ajtón? - kiáltottam.
-Liz akkor 45 perc múlva találkozunk a fekete dobozok mellett. - nevetett fel.
Befejeztem felfelé a lépcsőzést, felvettem egy szoknyát meg egy topot és elindultam a húgom szobájához.. Kopogtam, de nem jött válasz. Még egyszer megpróbáltam, de még mindig nem szólt senki. Benyitottam. Erre mit láttok, Sarah féli a földön, félig az ágyon alszik. Tőle nem is vártam mást, ilyen hülye pózban aludni nem tudom, hogy lehet. Oda mentem az ágy széléhez és jó nővérkéhez híven elkezdtem ugrálni az ágyon, így teljesen leesett a földre. Erre tuti, hogy felébredt mert egy koppanást hallottam, majd valami 'miértcsinátadezt' nyöszörgést. Végül sikerült felülni.
-Liz, miért kellet felkelteni hajnali 9-kor? - nyávogott.
-Jaj, Liz. -utánoztam - minek kellett.....azért mert mindjárt indulunk vásárolni.
-Miért nem ezzel kezdted. Akkor le se kellet volna löknöd az ágyról. - pattant föl. - Milyen butikba megyünk, miért van nálad póráz, van kutyánk, de nincs is kutyánk, lesz kutyánk ....... - nem bírta befogni a száját.
-Nem tom, mert nincs, nem tom. - válaszoltam - és öltözz mindjárt indulunk.
-Akkor ugye ki mész? 10 perc és készen vagyok.
-Rendben - mentem ki az ajtón.
Lementem a konyhába és látom apa ül és újságot olvas. Amint, jobban megnézem a Boston Herald volt az. De hisz az politikai újság. Apa azt hittem, hogy építész. Na mindegy, az a lényeg, hogy reggelit kéne enni. Elvileg azért jöttem le. Nem igaz?
-Reggelt apu. Mit olvasol, csak nem a bostoni politikát? - szólaltam meg.
-Neked is kicsim. Igen, kíváncsi vagyok, hogy kit kéne jobban megnézni. Tudod mindjárt itt a választás és még nem döntöttük el, hogy kire szavazunk. Szerintem ez a Thomas Underwood nagyon szimpatikus, szerinted? - mutatta az újságot.
-Apa, most komolyan, te egy politikai újságot adsz nekem? - vágtam értelmetlen képet.
-Igazad van. Tényleg mikor mentek vásárolni?
-Ha hugica lejönne reggelizni akkor 10 perc múlva indulnánk.
-Akkor jó szórakozást. Bemegyek megnézem az új munkahelyem. Kívánj szerencsét.
-Nagy kalappal.-köszöntem el.
Pont az ajtó felé indultam, amikor Sarah ugrált le kezében a kedven táskájával. Mintha nem is látott volna, nekem jött aztán tovább ugrált.
-Mit ütött ebbe a lányba?- Jött be "pót anyu".
-Biztos azon gondolkodik, hogy milyen ruhát vegyen. Vásárlás előtt ilyen. - világosítottam fel.
-Akkor megnyugodtam, de Dan hol van?
- Elment megnézni a munka helyét. Amúgy szerintem ne nyugodj meg, mert tudod Sarah, hogy bepörög amikor egy neki tetsző ruhát talál.
-Jaj, már emlékszem. De szerintem induljunk. - mondta és a kulcsot pörgette az ujján.
Nekem mindegy, csak menjünk. Ki mentünk az ajtón és irány a nagyvilág. A bostoni kert város gyönyörű. Mindenhol emeletes házak, medencével. Biztos gazdagok laknak itt. De a belváros biztosan szebb.
Igazam lett. A belváros csodás. Butikok érték egymást. De ez nem meglepő ez itt Boston. Eva megállt a szerintem legnagyobb plazánál. Hihetetlen, hogy hogy tudnak ilyen épületek építeni. Ahogy beléptünk, különböző butikok nyíltak meg. Mire végig mondom addigra vége a történetnek. De Eva csak ment és ment míg meg nem áll a BB Dakota-nál. A bolt körülbelül így állt: ruha, ruha, táska, cipő. Nagyon állat volt. Sarahnak elállt a lélegzete. 
-Föld hívja Saraht, Föld hívja. Elérte a megadott pontot? - kérdeztem.
-Én elértem a mennyországba értem. - sikította. - ÁÁÁ, ezt meg ezt meg ezt meg-ezt. - rohant a butikba. 
- Sarah állj meg - ordította Eva. De ezzel se sikerült leállítania.
-Majd én megyek és megkeresem.
-Rendben, húsz perc múlva hátul a cipőknél. Ha elkapnád és még lenne időd akkor nézz magadnak egy estélyit.
-E-estélyit?! - lepődtem meg. - Keresek.
Elindultam az egyik oszlopon. A ruhák gyönyörűek voltak, de hallottam valamit. Valami tompa puffanást. Aztán egy kis nyávogást. Mentem a hang irányába. Két gyerek ott feküdt a földön.
Na, ne ez Sarah, de ki az a fiú.
-Sarah, mitörtént? - mentem felé.
-Semmi különös. Csak beleestem valakibe. - válaszolta.
-Inkább belém ütköztél, amúgy Luckas Underwood vagyok. De csak hívjatok Lucknak. - mutatkozott be a srác.
-Elizabeth Jane Hamilton , de neked csak Liz. Ő, - mutattam a húgomra - akibe beleestél a húgom, Sarah Felicity Hamilton. De csak szélvész kisasszonynak hívd. - mutatkoztunk be.
- Akkor örülök, hogy talál köztünk. Ugye most költöztetek a környékre? Eddig nem láttalak. - kérdezte.
-Igen két napja, hivatalosan is Bostoni polgárok lettünk.
-Igen anyyira szép ez a hely. - kotyogott közbe Sar.
-Ennek örülök és hol laktok?
-A Columbus tér mellet. Valami William J út lehet. Nem tudom.
-Igen az az. Én is ott lakom. Akkor nem a tietek az az új medencés ház?
-De csak éppenséggel nem új mert ...... - nem tudtam befejezni mert egy kis csapat tartott felénk.
-Áh, Luck, megvagy végre. Hé ki ez a szerzemény. Van köztetek valami? - kérdezte egy srác.
- Zack, kuss  - láttam Luck kicsit elpirul. - Most találkoztunk. Amúgy ő itt Liz és Sarah "szélvészkisasszony". - mutatott be minket.
-Sziasztok.
-Szia Zack vagyok, Luck a barom bratyóm. Ők itt Kim Else és Camillla Herald. - mutatta be a lányokat.
-Gondolom most költöztetek ide. Látom a ruhatárad tavalyi modell.- Mért végig Kim (asszem).
-Jaj, Kim, hogy lehetsz ilyen. És eddig milyen Boston? Hogy sikerült belebotlani Luckba? És hol laktok? - jött Camilla szóáradata.
-Eddig gyönyörű, Sarah belement Luckba, És a Wiliam J úton lakunk. - hadartam egy szuszra.
-Én is meg Kim is ott lakik. Egyszer találkozhatnánk. - mondta - Van myspace-d?
-Van, és szerintem még találkozunk. De ha már megismertelek titeket, bemutatnálak valakinek - mondtam.
-Rendben. - mondták egyszerre. A tekintetem találkozott Luck-val. Annyira szép szeme van.
-Akkor nyomás hátul már vár.
Elindultunk a cipőkhöz. Eva pont egy fekete szandált próbált. Nagyon drágának tűnt.
-Szia, megjöttem. És megtaláltam Sarah-t is. - jelentettem be.
-Jaj, ennek örülök, és ők kik? - kérdezte meglepetten.
Ők itt Luck és Zack Underwood, Kim Else és Camilla Herald. Most ütközött Luckba Sar. Éppenséggel vigyázhatott volna.
-Semmi baj. Akkor amúgy sem találkoztunk volna. - mondta Luck.
-Akkor jó. Liz, tényleg vettél estélyit?- kérdezte
-Nem, teljesen kiment a fejemből.
-Annyi baj legyen majd mi segítünk - fogott karon Kim. - Azonnal jövünk.
Zack odasúgott valamit Kimnek az pedig egyetértőn bólintott, mid eközben rám néztek. Vajon Mit tervelnek ki.
-Gyerekek, szeretném ha akkor eljönnétek hozzánk a ma esti partyra. - invitálta át a skacokat Ev.
-Oké akkor veszünk öltönyt. - jelentette ki Zack - gyere bratyó, sietni kéne.
-Mi is mehetünk - húzott maga után Camilla.
-Megyek na .
Camilla és Kim vagy száz ruhát találtak ami jól jönne nekem. De egyik se tetszett.
-Ez.
-Nem.
-Na de ez?
-Ne...- nem fejeztem be a mondatot mert megláttam egy gyönyörű ruhát a sor végén. - Ez kell. Rohantam a sor végéhez, mint az őrült. Szerintem a csajok annak is néztek. Jöttek uttánam.
-Ez......-Csodás- mondták egyszerre.
-Fel sem kell próbálnom, mert tudom hogy jó lesz. - jelentettem ki.
-Nekem tetszik, de én megyek is mert még otthon van egy kis elintézni valóm. Sziasztok - köszönt el Camilla.
-Én is megyek még meg kéne keresnem a ruhámat.Szia. - indult el Kim is.
-Rendben sziasztok.




Luck szemszöge:
Mentem a sorok között, mikor azt vettem észre hogy valaki nagy sebességgel rohan felém. Nem is volt időm elugrani, így elestünk.
-Au, ez fájt.
-Bocsi, nem direkt volt.
-Se... - nem fejeztem be a mondatot mert valaki jött.
-Sarah, mi történt- kérdezte meglepetten. Gondoltam a nővére vagy ilyesmi.
--Semmi különös. Csak beleestem valakibe. - válaszolta.

-Inkább belém ütköztél, amúgy Luckas Underwood vagyok. De csak hívjatok Lucknak. - mutatkoztam be.

-Elizabeth Jane Hamilton , de neked csak Liz. Ő, - mutatott a kislányra. - akibe beleestél a húgom, Sarah Felicity Hamilton. De csak szélvész kisasszonyak hívd. - jelentette ki.

- Akkor örülök, hogy talál köztünk. Ugye most költöztetek a környékre? Eddig nem láttalak. - kérdeztem.

-Igen két napja, hivatalosan is Bostoni polgárok lettünk.

-Igen anyyira szép ez a hely. - kotyogott közbe Sarah.

-Ennek örülök és hol laktok?

-A Columbus tér mellet. Valami William J út lehet. Nem tudom.

-Igen az az. Én is ott lakom. Akkor nem a tietek az az új medencés ház?

-De csak éppenséggel nem új mert ...... - nem tudta befejezni mert a haverok jöttek felénk

-Áh, Luck, megvagy végre. Hé ki ez a szerzemény. Van köztetek valami? - kérdezte az öcsém

- Zack, kuss  - pirultam el. - Most találkoztunk. Amúgy ő itt Liz és Sarah "szélvész kisasszony". - mutattam be őket.

-Sziasztok.

-Szia Zack vagyok, Luck a barom bratyóm. Ők itt Kim Else és Camillla Herald. - mutatta be a lányokat.

-Gondolom most költöztetek ide. Látom a ruhatárad tavalyi modell.- Mérte végig Kim .

-Jaj, Kim, hogy lehetsz ilyen. És eddig milyen Boston? Hogy sikerült belebotlani Luckba? És hol laktok? - kérdezősködött Cam.

-Eddig gyönyörű, Sarah belement Luckba, És a Wiliam J úton lakunk. - hadarta egy szuszra.

-Én is meg Kim is ott lakik. Egyszer találkozhatnánk. - mondta - Van myspace-d?

-Van, és szerintem még találkozunk. De ha már megismertelek titeket, bemutatnálak valakinek - mondtam.

-Rendben. - mondtuk egyszerre. A tekintetünk találkozott. Elbűvölő egy lány.

-Akkor nyomás hátul már vár.

Elindultunk a cipőkhöz. Egy nő volt akit bemutatott.

-Szia, megjöttem. És megtaláltam Sarah-t is. - jelentette be.

-Jaj, ennek örülök, és ők kik? - kérdezte meglepetten.

-Ők itt Luck és Zack Underwood, Kim Else és Camilla Herald. Most ütközött Luckba Sar. Éppenséggel vigyázhatott volna.

-Semmi baj. Akkor amúgy sem találkoztunk volna. - mondtam

-Akkor jó. Liz, tényleg vettél estélyit?- kérdezte- Amúgy Eva vagyok.

-Nem, teljesen kiment a fejemből.

-Annyi baj legyen majd mi segítünk - fogott karon Kim. - Azonnal jövünk.

Zack odasúgott valamit Kimnek az pedig egyetértőn bólintott, mind eközben Liz vizsgálták Vajon Mit tervelnek ki.

-Gyerekek, szeretném ha akkor eljönnétek hozzánk a ma esti partyra. - invitált minket Eva.

-Elmegyünk, csak kéne öltöny, gyere bratyó.

Arrébb mentünk. Épp egy csinos öltöny árát vizsgáltam amikor.

-Ugye tetszik? - vetett rám egy mérlegelő pillantást
-Csak, drága. - nézegettem az öltönyt.
-Na, ne játszd a hülyét! Látom rajtad, hogy tetszik neked Liz vagy ki a fene. Látom rajtad.
-Ehhez neked mi közöd. - néztem rá.
-Csak annyi, hogy a tesóm vagy, és szeretném ha boldog lennél. - karolta át a vállamat.
-Na várjunk csak - ráztam le a kezét. - Mit akarsz tőlem?
-Á, semmit, csak jól jönne egy kis..
-Pénz? - kérdeztem.
-Te vagy a legintelligensebb ember a családban. Utánam, persze.
-Mennyi kéne?
-5 héten keresztül 20 $, csak ennyi.
-20$ egy titokért?! Inkább elköltözök, minthogy neked ennyi adjak. - tiltakoztam.
-Áh, pont a szembelévő sorban van. Akkor szia bratyi válassz nekem is. - indult volna el, de időben megállítottam.
-Oké, megegyeztünk, - nyújtottam oda a kezem - de ez a beszélgetés meg sem történt.
-Rendben. - csapott a kezembe. - De készülődj kb. két percünk van, hogy kiválaszd a ruhát.
-Igyekszem.

3.rész(folytatás)

Látványos! Gyönyörű! Szuper! Mondtam már hogy látványos?! Egyszerűen hihetetlen volt a ház. Szép tört fehérben pompázott az ablak keretek barnán virítottak, a bejárati ajtón pedig üveg minta szerepelt.
Apu kiszállt a kocsiból és kinyitotta mindenki előtt az ajtót.
-Köszönöm. - mondtam és kiszálltam a kocsiból.
-Szívesen, amúgy itt a lakás kulcs. Légyszíves nyisd ki az ajtót. - szólalt meg Sarah mellől.
-Légyszi nyisd ki, légyszi-légyszi.-ugrált mellettem a húgom.
-Rendben, de csak a kedvedért. - erőltettem egy mosolyt az arcomra. - Akkor indulás, irány a ház.
Az ajtó előtt álltam, a kulcs remegett a kezembe. Megfogtam a kilincset és kinyitottam a bejárati ajtót. Belépetem az előszobába. Nagyon szép volt. A falakat erdős képek díszítették, a padló gyönyörű világos éger volt.
-Apa, ez káprázatos. Szerintem. - jelentettem ki.Máris megváltozott a véleményem a költözésről.
-Szerintem is. - kiálltotta Sarah - Liz , Liz nézzünk meg a szobát! Gyere, gyere. - rángatott a lépcsőhöz.
-Öhmm...nem felejtettél el valamit? - néztem rá kérdő szemekkel.
-Mit?
-Van olyan, hogy szőnyeg, meg hogy cipő és ez egyenlő - mutattam egy foltra a padlón - a sárral.Eva van már felmosó ronygunk? Vagy menjünk el a boltba?
-1. kérdés nincs. 2. kérdésedre a válasz, majd csak holnap. - nevetett.
-Apa bocsi nem direkt volt. - nézett bociszemekkel Sarah.
-Semmi baj, de most vedd le a cipőt és válassz szobát. - jelentette ki apám.
-Micsoda, választani lehet? Mennyi hálószoba van? - néztem ré kérdően.
-Öszz.-visz 8, mert csak ez volt a legkisebb ház. - magyarázkodott.
-Eva segítenél választani, és egy kis út mutatás is jól jönne - nevettem - ebben a házban a GPS is lefagyna.
-Rendben, nyomás.
Elindultunk a lépcsőkhöz. Maga a lépcsősor gyönyörű volt. Vörös szőnyeg, mint a sztároknak.
Az emelet is szép volt, de volt benne valami félelmetesen hasonló mint a Kansasi házunkban. De most ez nem fontos. Elértünk az első szobát. Máj sárga volt. Virágokkal díszített gardrób ajtó. Erkély ami pont a Kolumbus parkra nézett.
Tovább mentünk. Beléptünk egy karmazsin vörös szobába. Itt Sarah-nak elállt a lélegzete. Baldachinos ágya és hozzá illő szekrény sora volt. A függönyök feketében és halvány vörösben ékesítették az ablakot. Itt is volt erkély, de ez a hátsó kertre nézett.
-Én ezt kérem, én ezt kérem. - türelmetlenkedett Sarah.
-Nekem is teszik, de mivel te vagy a kisebb neked adom. - mosolyogtam rá. Erre ő nekem "támadt". Olyan erővel ölelt meg, hogy belefájdult a bordám.
-Te vagy a kedvenc nővérem. - kiáltotta.
-Hugi én vagyok az egyetlen nővéred. - oktattam ki.
- Az most perpillanat lényegtelen Akkor is imádlak..
-Rendben, de a Liz szobáját még nem is láttuk. - szólt közbe Ev.
-A szobám?
-Direkt neked készült. Vagyis inkább készítettük. Apád kicsit át alakította.
-Akkor nyomás nézzük meg. - mondtam felvillanyozva. Nagyon érdekelt a szobám. Most már tényleg jó hogy ide költöztünk.
-Folyosó vége baloldali ajtó. - szólt Eva.
Rohantam, hogy lássam. De valami megállított. Nem tudom mi. Nem törődtem vele, de csak lépésben mentem tovább. Oda értem az ajtóhoz. Már láttam hogy külön kulcs nyitja. Ennek kivételesen örültem mert sohasem szerettem amikor Sarah kopogás nélkül rontott be a szobába. Ránéztem a többiekre.Ők csak mosolyogtak. Közben apa is felért. Oda dobott egy kulcsot elém. Felemeltem és láttam, hogy valami kék masni van rajta. Kinyitottam az ajtót, de még nem nyitottam ki. "Rajta Liz, csak nem lehet annyira rossz" gondoltam magamban. Már megfogtam a kilincset, de lefagytam. "Elizabeth Jane Hamilton, hogy lehetsz ekkora nyuszi! Menj már be abba a szobába és nézd meg jól". A saját elmémmel küzdöttem. De kinyitottam az ajtót. Az a látvány mese szép volt. Halvány kék falak, fekete virág minta, és egy  színpad. Mi egy színpad? De hát ez maga az álom. Az ágyam fekete és kék. Nem meglepő, de a függönyöm is ugyan ilyen. Valami eszméletlen ez a szoba.
-Várjunk egy pillanatra, ezt csak nekem csináltátok?
-Kicsim tudom hogy nem akartál költözni, ezért gondoltuk nagy meglepetés lesz ez a szoba. Eva direkt neked készítette, csakhogy ne légy szomorú. Meg hát gon.....- nem tudta befejezni a mondatot mert annyira megöleltem, hogy kinyomtam előle az összes szuszt.
-Apa, Eva - néztem rájuk jelentőség teljesen - az nekem nagyon sokat számít és nem is tudom, hogy köszönjem meg, mert szerintem egy ilyen ajándékot nem lehet megköszönni.
-Nekem elég ha megmondod hogy tetszik és azt mondod hogy köszönöm. Nekem elég ennyi is. - nevetett Eva.
-Nekem is megfelel ennyi. - csatlakozott apa.
-Akkor : nagyon szépen köszönöm, hogy a világ legjobb szobáját csináltátok meg nekem. Köszi apa, köszi anya....-hirtelen csend támadt- köszi EVA. - javítottam magam.
Mindenki lefagyott a kijelentésemen. Sarah csak nézett a nagy semmibe, apa egy kicsit megijedt, de Eva tekintetét látni kellet volna. Valahogy olyan volt, mintha még sohasem mondták volna neki. Pedig Nick még amikor kisebb volt, mindig azt mondta neki hogy olyan mint az anyja.
-Szívesen, de most irány pakolni. - jelentette ki Ev, és már rohant is le.
Mi is mentünk vele, de én valahogy lemaradtam a lépcsőknél. Megnéztem a szőnyeget, a falakat, a képeket. Az egyik kép egy fiatal párt ábrázolt akik a tengerparton sétáltak. Jobban megnéztem, a képet 1900-ban csinálták és ha jól látom a képen a mi házunk van. Hát szép mondhatom, vagy szemüveg kell és rosszul látok vagy tényleg 110 éves a ház?
Inkább tovább mentem mert féltem, hogy igazam lesz.

Megjöttek a szállítók és kipakoltunk. Először a bőröndöket vittük fel, majd jöhettek a dobozok. Kinyitottam a gardrób szobám ajtaját. Hát ez sem kicsi. Meg volt a szobám fele. Ezt meg kell kérdeznem: honnan lesz nekem ennyi ruhám?! De legalább lesz hely a gitárnak meg a deszkának. A gördeszka amit Kate-től kaptam. Tényleg, még Marcus és Nick ajándékát ki se nyitottam. Akkor itt az ideje. Kezdjük Marcus ajándékával. Egy szürke ruha volt az. Pont a méretemben.
Most Nick ajándékát nyissuk ki. Egy kis kép volt, de a család volt rajta. Apa, anya, Sarah, Ő, Én, és egy kisebbik képen odaillesztve apa és Eva. Gyönyörű volt. És nagyon tetszett. Kiraktam a képet az ágy mellé, a ruhát pedig elit helyre raktam. Leültem volna gitározni amikor Sarah kopogott. Értitek ezt kopogott. A régi házban mindig berontott. Jót tett neki ez a költözés.
-Szabad.
-Apa üzeni, hogy kész a vacsora.
-Már ennyi az idő? De még csak most jöttünk!
-18:40-van. Siess, mert éhes vagyok.
-Megyek, csak egy perc. - ezzel eltűntem a fürdőben.
Kezet mostam és lementem a konyhába. Állj. Merre is van? Le a lépcsőn, be balra és onnan jobbra vagy tovább egyenesen?
-Apa, nem működik a GPS-em, - kiáltottam a semmibe. - merre is van a konyha?
-Gyere tovább egyenesen és aztán jobbra. - jött a válasz.
-Köszi.
Akkor egyenesen, jobbra és ....-Megjöttem, apa máskor a kulcs mellé kérek egy térképet is. Ez a ház hatalmas.
-Kicsim, még nem láttad a hátsó kertet.- nézett rám.
-Majd holnap megnézem.
-Liz, befejezted a pakolást? - kérdezte Eva.
-Igen, a ruháimmal van egy kis gond. - mondtam halál komolyan.
- Mi az? - nézett rám aggodalmasan.
-Hát csak annyi - húztam az agyát - hogy túl sok a ....
-Mi túl sok? Legyél szíves megmondani!
-A hely a gardróbban. Nekem nem is lesz ennyi ruhám. - nevettem.
-Liz, majd holnap veszünk. És most edd meg amit főztem különben nem lesz semmi ruhád - fenyegetőzött.
-Igen is parancsnok asszony. - vágtam magam haptákba.
A vacsora többi része nagyon viccesen telt. Apa kb. 10 leejtette a villát. Közben ivott. És tervezte a kertet. Sarah a nevetéstől majdnem leesett a székről. Szerencsére mellette ültem, így eltudtam kapni. Eva sem volt rest, apát úgy megbökte, hogy a bögre kiesett a kezéből.
-Én nem tudok többet így enni, inkább megyek lezuhanyozni. Amúgy is fáradt vagyok. - felálltam, megköszöntem a vacsorát.
Felsiettem az emeletre, lezuhanyoztam és elővettem a kedvenc könyvem. Címe: Mintha itt sem lennék. Már 6-szor olvastam, de nagyon szeretem. Szerintem bealudtam, mert nem másra keltem mint hogy...


Ugye kedves vagyok, egy ilyen hosszú részt hozok és nem mondom el mit látott. Hát igen. Ez vagyok én.

Ezt az ajándékot kaptam Marcustól:

Ezt a deszkát pedig Kate-től.:

REMÉLEM TETSZETT(L)(L)

3.rész

Reggel van. Nem csoda, az éjszaka is csak ilyenkor telik el hamar(eztjólmegaszontam xd). Ránézek az órára. 07:00 . De pontos vagyok. Kimásztam az ágyból, neki ugrottam az egyik bőröndömnek. Felvettem a kedvenc nacim meg egy kapucnis felsőt. Gondoltam már úgy felkeltek a többik ha már ma költözünk. Lementem a konyhába, láttam Eva  szendvicseket csinál. Köszönt majd visszafordult a kajához. Rámosolyogtam és kimentem az ebédlőbe. Apa újságot olvasott, Sarah a kedvenc Barbie magazinját nézegette. Leültem én is az asztalhoz.Pár percre rá Ev hozta a reggelit.
-Na gyerekek, a költöztetők 1 óra múlva jönnek és szeretném ha addigra, lent lennének a dobozok. - törte meg apa a csendet.
-Egy kérdés: A zongora hogy fog lejutni magától? - néztem rá kérdő szemekkel.
-Erre apád külön szakértőt hívott. - szólt közbe Eva.
-Köszi apa, nem hittem, hogy eltudjuk vinni a zongorát.

Befejeztünk a reggelit. Felmentem a szobába és levittem az összes hordozható holmit. Az Mp3-am és a telóm a zsebembe raktam. Mire mindenki levitte az össz.-visz holmiját megjöttek a szállítók. Minden megszámoltunk:30 bőrönd,60 kis doboz,40 nagy doboz. De a Eva lakberendező cuccait nem is mondtam. De hát a pereputty indulásra kész volt.
Kiléptünk az ajtón és láttam hogy Kate és Marcus ott áll a kocsi mellett. Oda rohantam hozzájuk és megöleltem őket. Kb. 5 percig öleltük egymást majd jött a szomorú rész. Az elválás. Nem részletezném az összes elhullott könnycseppet. Ezért annyira leegyszerűsítem, hogy el akarnak majd egyszer jönni és hogy már hiányzok meg minden. Sarah szól hogy megyünk ezért beültem a kocsiba és még vagy 5 percig integettem a barátaimnak.
Kiértünk a határből és elindultunk az egyik autópályára, de szerintem én itt bealudtam mert  zene annyira sima és lágy volt, hogy kénytelen voltam elaludni. Mikor felébredtem már a Bostoni kertvárosban voltunk. Az a látvány .................


Hát ennyi mára. Fellépésünk volt azért bocs h csak ennyi tudtam kihozni mára . De holnap dupla rész.
Köszönett emm.-nek h segít a falak (anyám) ledöntésében és a képekben.....THX SZERI(L)

2. rész

 Elment, elment. De miért? Berohantam a szobámba. Bezártam az ajtót. Leültem a zongorához és elkezdtem játszani az akkordokat. Egyszer csak születtett belőle egy dal.

"My life is nothing,a small bucket of waste.Because he is goneWent with a gap"

Csak írta és énekeltem. Sírtam és nevettem. Aztán minden elsötétült. Biztos elaludtam, mert kopogásra ébredtem. Nagy nehezen kimásztam az ágyból és az ajtó felé indultam. Sarah rohant be rajta és sírt.

-Liz, Nick el...

-Tudom Sarah, tudom. S sajnálom is.

-De el sem tudtam köszönni tőle.-sírta

-Én tudom mit akart mondani-sutogtam neki

-Mit?

-Azt mondta hogy szeret és hogy ne agoddj és hogy vigyázzak rád.

-ÉS megteszed

-Mindenáron.

Megöleltünk egymást. Megkér hogy menjünk és beszáljünk apuval. Lementünk, de nem találtunk senkit. Egy levél volt az asztalon. Az volt benne hogy apuék át mentek a szomszédba és várjuk meg őket a nappaliban. Vártunk. 10 perc után megjöttek.

-Apa- támadtam neki -Nem akarsz valamit mondani?

- Inkább üljünk le.- mondta

 Leültünk és síri csönd volt.

- Nem azt akartad mondani hogy elköltözünk? - kérdeztem kicsit megvetően.

- De csak nem így.

-NEm így,NEM ÍGY!-már kicsit erősíttettem a hangomon.-most tudtam meg egy 20 perce hogy elköltözünk, egy levélből érted. 10 percre rá a hugom - mutattam Sarah-ra - sírva jön be hogy Nick elment. Szerinted mikor kellet volna mondani.

-Háát..

-Ne mondj semmit , tudom azt fogod mondani hogy, idézem "Lányok pakoljatok mert holnap költözünk Bostonba és lehetőleg ma este minden barátotoktól köszönjetek el". Igazam van? 

- Igen ahogy mondod holnap délben indulunk.És még mielőtt megkérdeznéd Nick azért ment el mert itt fejezi be a gimit.

- Jó akkor ideje vacsizni és utánna mindent csenben és békében elintéztek.Rendben?-szólalt meg Eva.

- Rendben-mondtuk nyugodtabban.

Ez egy kis átkötő rész lenne. Csak azért mert megjött az ihlet.)Majd lnap remélhetőleg írok

Megvacsiztunk. Síri csönd volt, senki sem szólalt meg. Körübelül ez a fajta harc ment 10 percig. Én csak turkáltam a kajám, apa sem evett semmit. De drágalátos " tereljükaszótalakásra" kisasszony megtörte a csendet.
-Apa, hogy néz ki a ház?-érdeklődött Sarah.
-Drágám ez éppen meglepetés lenne..- de nem tudta apa befejezni a mondatot mert közbe szóltam.
-Mint a költözés is..
-Elizabeth Jane Hamilton, azt mondtad, hogy nyugodtan eszünk.-ki nem állom a teljes nevem. Olyankor szokták használni, amikor a kezd betelni a pohár.
-Nyugi, úgy is beakartam fejezni a vacsorát.-mondtam-amúgy Eva,..
-Igen?
-Finom volt a kaja-mosolyogtam.
-Köszönöm.
Felálltam az asztaltól és feltrappoltam a szobámba. Nem akarok egózni, de voltam olyan okos, hogy elkezdjek pakolni. Már elkezdtem a 4. bőröndöm amikor kopogást hallottam.
-Szabad-kiálltottam.
-Szia-jött be Eva-Hogy haladsz?
-Mindjárt kész vagyok a ruháimmal.
-Akkor jó mert hoztam dobozokat a könyveknek meg az ilyesmiknek.-mondta és lerakott vagy 7 dobozt.
-Köszi, annyira kedves vagy.-hálálkodtam és elvettem tőle a dobozokat.
-Szívesen, és apád üzeni hogy átmehetsz akármelyik barátnődhöz, hogy elköszönj tőle.-ment ki a szobából
Jó, megyek is gondoltam magamban. Úgy is csak két barátom van. Kate és Marcus. Leültem a géphez. "Irány az MSN" gondoltam. Mikor már bejelentkezett ráírtam Kate-re.

[/0=a]Katemaci[c6/] üzenete:

-Mizu csajszi, holnap találkozunk? Vagy gyere le, mindjárt itt lesz Marcus is.

[§=c6]Lizmumus[3/=d] üzenete:

-Megyek és mond meg Marcusnak hogy naon siessen mert fontos dologról van szó.....

Írtam és ki is léptem az MSN-ről. Lerohantam az előszobába, felvettem a dzsekim és rohantam (vagyis gurultam, mert deszkával mentem) Kat-hez. Mivel csak 3 utcányira laknak tőlem hamarabb oda értem mint Marcus. Csengettem. Kate szinte rohant az ajtóhoz(ne kérdezzétek honnan tudom, csak hallottam a "lépteit"). Ahogy kinyitotta, látta , hogy nagyon komoly dologról van szó. Beinvitált a házba, onnan is a szobába. Láttam, hogy készített ki. Ezen muszály volt mosolyognom.
-Üjl le, várjuk meg Marcust és aztán mindent elmondasz.Renben?-kérdezte aggóva.
-Annyiszor hallottam ezt a szót hogy csak azt tudom mondani hogy igen.
-Akkor addigis is, ez hogy teszik-Húzott elő egy új gördeszkát.
-Kate ez hihetetlen. Szerintem szép.-gyönyörködtem benne.
-Akkor hát boldog szülinapot- adta át a deszkát.
-De Kate, nem fogadhatom el, biztos drága volt-tiltakoztam. Ez nem lehet az enyém.
-De Liz, szülinapod volt. És te vagy a legjobb barátom.
Erre a szóra belépett Marcus a kezében ajándékkal. Ezt nem hiszem el. A világ legjobb barátai egy szobában, OMG.
-És az én barátom is. Happy Birthday Liz.-ölelt át Marc.
-Skacok tudjátok hogy nem kellet volna.
-Nem érdekel, és most mi az a fontos hír - kérdezte Marcus.
Máris lelombozta a kedvem. De el kellett mondanom szóval, belekezdtem. Mindent elmondtam, azt is hogy hogy ment el Nick, hogy mit csináltam apával. Mindent, még azt is hozzá tettem, hogy mennyire szeretem őket.
-De nem mehetsz-szólt Kate.
-Csak nem akarsz itt hagyni-kiáltott Marcus.
-Egy a baj, hogy holnap délben indulunk.
Erre mindenki elszomorodtunk. Még beszéltünk egy kicsit, aztán elindultam hazafele. Az úton sokat gondolkodtam a jövőn. Még szerencse, hogy nyári szünet van. Addig is lesz időm barátokat szerezni a suliba. Mikor haza értem apuék már aludtak vagy pakoltak. Nekem mind1 volt ezért befejeztem a pakolást. Elmentem zuhanyozni. Mikor visszatértem a szobámba, akkor láttam milyen üres igazából. Csak az ágy és a zongora volt a helyén. A gitár is ott volt a cuccaim közt. Ebben az üres szobában hajtottam álomra a szemem.


Befejeztem. Vége. Remélem ma még tudok írni de nem biztos mert lesz egy fellépésem és nem tom mikor érek haza.

Bevezető és 1. rész

 Liz vagyok. Liz Hamilton. Nem nem a Forma-1-es pilóta lánya. Az én apám, Daniel Hamiltom, építész. Anyám, meghalt:(. Még kicsi voltam akkor, de ő pénztáros volt. Mostani nevelőanyám Eva Hamilton. Lakberendező. Apámmal dolgozik és nagyon jól megvannak egymás mellett. Van egy hugom, Sarah és egy bátyám Nicolas. Sarah 12, míg Nick 18. Tippeljetek mennyi vagyok?? Okosak vagytok pont kereken holnap leszek 15. Hát nem nagyszerű. Szerintem csodás. Nem csak 15 leszek holnap, holnaphoz egy évre halt meg az édesanyám. De nem szabad szomorkodni(ahogy a nagyi mondaná), hanem a jövőre kell koncentrálni. És most lépjünk előre.....

--Másnap--

-Reggelt- jött be Sarah a szobámba.

-Neked is- nyögtem ki, jelentem hulla vagyok reggelenként. Most még szerencsém van, mert nyári szünet tegnap kezdődött.

-Tudod mi van ma?- kérdezte izkatottan a hugom.

-Várj,....a szülinapom??- kérdeztem, közben hülye képet vágtam.

-Igen, azonnal fel kell kelned. Apuék nagy meglepivel várnak.

-Jó szólj nekik, hogy felöltözök és megyek.

-Oké, de siess!

-Nyugi hugi sietek.

Sarah "kitáncolt" a szobából és nem szószerint neki mentem a gardrób ajtónak. Tudni illik a szobám nagyon cool. van benne zongora, gitár meg minden. A gardrób egy külön szobából áll. Apu sokat keres ezáltal nem mondhatom magam szegénynek. De a házról később. Megigazítottam a madárfészket a fejemen és elővettem a "szobából" az itthoni szettem(fekete csőnaci és szürke felső). Lerobogtam a földszintre. Már mindenki ott volt. Csak Nick volt félkómás.

-Jó reggelt Vietnám !- rikkantottam el magam

-Csak megjegyzem, Arizona területén lakunk. És nem Ázsiában- oktatott ki Nick.

-Na most muszáj volt lehangolnod.

-Gyerekek, ne most kezdjetek veszekedni még csak reggel van.- szólalt meg apa

-Renben- mondtuk egyszerre.

-Akkor jöhet a reggeli?- kérdezte Eva.

-Nekem még meg kell igazítanom a hajam- szólalt meg Nick

-Azt a széna boglyát soha sem fogod kifésülni- nem bírtam meg nem mondani (na ezt jól megaszontam)

-Liz megígérted-apa már ölt a tekintetével.

-Oké-oké

-Akkor menjünk reggelizni- mondta Sarah és felállt a fotelből.

Kimentünk az ebédlőbe. Az asztalon gyertya,alatta torta. De milyen alakú? Hát persze hogy egy barbie alakú torta. Tele rózsaszínnel. Meg fehér habbal.ÁÁÁÁ ez nagyon ciki volt.

-Ó nem kellett volna-hát nem is- mondtam és gondoltam volna.

-A hugod választotta- jelentette ki Eva.

-Ugye tetszik?- nézett kis kutya szemekkel Sarah

-Nagyon ízletesnek látszik- füllentettem. Kijelentem ki nem állom a BARBIE-kat. sohasem barbiztam.

-Akkor fúj el a gyertyákat-szólt apa.

Szerencsére nem volt senkinél sem camera, szóval nyugisan elfújtam a gyertyákat. De ekkor egy kattanást hallottam. Nick lehozta a fényképezőt és lekapoot hogy azt a nyomi tortát nézem és még mosolygok is. OMG!!!

- Te aljas ....- sziszegtem

-Kinek kócos a haja?-kérdezett vissza sunyin

-Most neked-mondtam és rohantam utánna hogy elkapjam.

Sikertelenül futottam utánna. Már mentem volna vissza amikor valamivel megdobott. Egy csomag volt az. Meg se tudtam kérdezni hogy minek vett nekem ajándékot, mert már ment is el. Kibontottam. Először egy levél volt benne.

Drága Hugom!

Szeretném elmondani, hogy szeretlek. De nem tudok veletek menni Bostonba. Sajnálom. Ez az ajándék remélem segíteni fog, az új hely megszokásában. Tudom most nagyon sokáig fogsz utálni de megértem. Tudod, hogy én itt nőttem fel és tudom hogy te hamarabb megfogod szokni Bostont. Az ajándékot majd csak ott nyisd ki. És most búcsúzom. Jól tudod, hogy nem szeretem a könnyes búcsút úgyhogy már amikor ezt a levelet olvasod a taxiban ülök. Ha még itthonn lennék akkor légyél szíves ne gyere utánnam. Nem szeretném ha apa és "anya" rángatna le róllam.

Nicolas

Ui.: Vigyázz Sarah-ra helyettem is. Mond meg neki, hogy szeretm és szeretni is fogom.

Amikor elolvastam a levelet, már majd nem sírógörcsöt kaptam. Hogy teheti ezt? És költözünk? Minek? Miért? Száz kérdés kavargott a fejemben. Rohantam az utcára. Még épp láttam, hogy Nick beszál a taxi ba.

-Nick, Nick, várj!-kiáltottam.

Hátra nézett, és meglátott hogy sírok megállt. Szólt a sofőrnek hogy várjon.

-Nick, Nick, hova mész? Ne menj, maradj, légyszíves!- már sírtam

- Nem lehet mennem kell. Tudom hogy ügyes leszel. Minden ami a levélben van, Tarsd Be. Renben?

Bólintottam.

Még egyszer megölelt és beült a taxiba. Még intett egyet és aztán elhajtott.

Hát ennyi lenne az első rész!!:)

Remélem tetszik légyszi komizzatok. Lehett nem lett nagyon hosszú de rem megfelel.