Egy kis kifakadás!!!

TELE VAN A HÓCIPŐM AZZAL H MINDENKI MEGMONDJA NEKEM MI A JÓ ÉS MIT CSINÁLJAK...
tisztelet a kivételnek. a én életemet ne irányítsa más. egyenlőre még élek és ha majd nem leszek akkor csináljatok velem valamit.....



Továbbiak:
KEDVES olvasók. a részt írom, aszzem most luck szem szögéből, és bocsi a helyesírási hibákért.....

5. rész.

Mindenki emlékszik ugye hogy volt valami furcsa hasonlóság a Kansasi házunk és a mostani közt? Valahogy sejtem, hogy mi az. Ezt akarom, most elmesélni.........

Apa és "anyu" lent készülődtek, míg Sarah a szobájában tüsténkedett. Én meg csak ültem és néztem ki a fejemből. Míg nem egyszer csak....kop-kop-kop-kop..
Kopogást hallottam.
-Szabad. - kiáltottam. Senki. - Mondom, hogy szabad! - mondtam. Kinyitottam az ajtót és senki sem állt ott. Félelmetes, gondoltam magamban. Már az elején tudtam, hogy nem kéne költözni. kop-kop-kop....
Megint kopogtam, most direkt nem nyitottam az ajtót. Még mindig kopognak. Benyitottam a fürdőbe, sehol senki. Benyitok a gardrób szobába, félig üres minden, de sehol senki. Egyszer csak hideg lett. Leszóltam apának, hogy állítsa vissza egy kicsit a fűtést mert megfagyok. Erre azt mondja, hogy ki se kapcsolta.
Aztán elment az áram a szobámban. Gondoltam, lent égőket cserélnek, így jobbnak találtam lemegyek a party helyszínre. És mit látok? Itt van áram.
-Apa ez itt hogy lehetséges? - mutattam a világító izzóra.
-Liz, tudod, van olyan, hogy áram. Kb. nem tudom hány évszázada. Miért? - oktatgatott.
-Áhh semmi csak a szobámban hideg van és nincs áramom, amúgy semmi különös. - válaszoltam gúnyosan.
-Akkor hozd le a ruhádat, és öltözz át itt. Holnap majd megnézem azt a fránya szobát.
-Ahogy akarod, de ha este hideg lesz.... - morgolódtam és indultam vissza az emeletre. A lépcső tetején megálltam, mert valami erő a hatalmába kerített. Elfordultam, hogy jobban megnézzem magamnak a "környéket". Nem láttam semmi különöset, de ekkor......
Megakadt a szemem azon a fényképen amin egy pár sétál. Mintha most más lett volna. Amikor megérkeztünk akkor még a tengerhez sétáltak, most pedig benne fürdenek! Ezt meg kell kérdeznem Sarah-tól.
-Sarah, bocs, hogy csak úgy berontok de ezt látnod kell! Siess - mondtam.
-Megyek, de nem tudom mi lehet ennyire fontos. - jött utánam.
-Ezt nézd, ez mindig ilyen volt? - kérdeztem, rámutatva a képre.
-Igen, a tengerben voltak, és mi van vele?
-Én úgy emlékszem a parton sétáltak. De most a tengerben vannak. Nem értem. - jelentettem ki.
-Nővérkém, te azért vagy ilyen őrült mert beleszerettél Luck-ba. Ne tagadd. - nevetett.
-Hangosabban nem lehet ne? - kérdeztem. - Ez a téma téged nem érint.
-Dehogynem és most már tudlak valamivel zsarolni. - hallottam a hangját egyre messzebbről.
Visszamentem a szobámba, levetettem magam az ágyra. Milyen hülye vagyok, biztos így volt a kép ahogy Sarah mondta. És igaza van, szellemekben hiszek és magamban beszélek, kell ennél több?! Ezek az őrültség jelei. De jobb lesz a felöltözök és nem foglalkozok a dologgal, még a végén Luck is hülyének néz.
Így hát elmentem felöltözni, és letusolni. Vagy éppen fordítva, nem tudom. Az a lényeg, hogy egy óra alatt kész lettem. Szerencsére visszajött az áram a szobámban, és nem is volt hideg. Lementem a földszintre, hogy megnézzem, hogy állnak a díszítők. Ahogy odaértem ahhoz a furcsa képhez, a pár már csókolózott a tengerben. Na jó, gondolom megint csak rémeket látok. Tovább mentem, és azon gondolkodtam, hogy fognak kinézni Kim-ék. Remélem apának tetszeni fognak. Eddig minden barátomat helyesnek találta apa, de voltak páran akik nem voltak neki szimpatikusak. pl.: az előző pasim, Jack. Sajnos amikor egy buliban voltunk, és nagyon leitatott. Apa ki is dobta, miután haza vitt. Lehet így jobb is. De múlton elmélkedni nagyon uncsi, ha olyanokra gondolsz akik csak rosszat tettek veled. De a buli a kezdetéhez közeledik.....




-20:00
A buli elkezdődött, itt vannak apa munkatársai, a barátaim,  Katy és Marcus is eljött. Ennek nagyon megörültem, amikor beléptek az ajtón. Ha leírnám az összes szót amit köszöntés képen mondtunk, beletelne az este. Na de a buli elkezdődött. Mindenki mulatott mikor valaki lekapcsolta a villanyt.
-Hé, ez ki volt? - kiabálta Kim.
-Nyugi mindjárt visszakapcsolom. - mondtam és elindultam a kapcsolók fele. Vagyis arra amerre voltak. Felkapcsoltam e villanyt de hozzáértem valakinek a kezéhez. Luck-é-hoz. Egyszerre kapcsoltuk fel a villanyt. Nagyon elpirultam, mert jól esett ez az érintés. Még ha nem is volt szándékos. De nem csak ez volt  a meglepetés. Megjöttek az unoka testvéreim Magyar országról. Szabolcs és Szabina( ikrek, és teljesen különböznek), ott álltak a tömeg közepén. Nagyon jó volt őket újra látni. Mivel anya Magyar országon élt, és volt testvére, voltak uncsijaim.( na ez elmondtam).
-Ikrek, ti, itt, hogy? - borultam a nyakukba.
-Jaj Elizabeth, nagyon hiányoztál. - ölelt vissza Szabi. - Jó újra látni. Semmit sem változtál.
-Mondtam, hogy.... - kezdtem bele a mondatba, de Szabina belekezdett a hosszú mondókájába.
-Ne hívjunk Elizabeth-nek, tudjuk, de olyan szép név. Nagyi üdvözletét küldi, és ajándékot küldött. Daniel és Eva mondta, hogy költöztök és mi meg jöttünk hozzád nyaralni. De most odaadom amit a nagyi küldött.
-De ez csak egy boríték, meg egy levél. Semmi ajándék? Ennyire fukar családot. - forgattam a szeme.
-Liz a szándék a lényeg és amúgy a nagyi küldte. - mondták egyszerre.
-Ti ezt gyakoroljátok? - kérdeztem nevetve.
-Mit? - néztek egymásra.
Itt mindenki elkezdett nevetni. Bemutattam az ikreket a srácoknak és a vendégeknek. A buli hangulata lankadni kezdett ezért felvittem a barátokat mozizni a szobámba. Miközben mentünk fel, rápillantottam a "hangulat váltós" képre. Most, megint változott. Már kéz a kézben jöttek ki a tengerből, és mosolyogtak. De ilyet még nem láttam. Ez olyan, "minden percben megváltozom" kép. Hirtelen valamit, illetve valakit éreztem a derekamon. Luck fogott körbe. Most már ezen se lepődöm meg.
-Valami gond van? Nagyon elbambultál. - nézett rám ijedten.
-Semmi sem történt, csak elgondolkoztam ezen a képen. - mutattam a falra.
-Milyen szép lenne ha mi is így sétálnánk. - motyogta. Szerintem önkívületében.
-Szívesen, de csak holnap után. Holnap pakolunk. Tudod az ikrek. - nevettem.
-Te hallottad amit mondtam? - nézett rám értetlenül.
-Lucas Underwood, hallod te azt amit mondasz? - bontakoztam ki az öleléséből. Beértünk a szobámba, összetoltuk a foteleket, suttyomban hoztunk kukoricát. Mindenki személyre szabott helyett kapott. Ezt is Kim-ék csinálták. Én ültem Luck mellet, Kim ült Zack mellet, Zack mellet Szabina, mellette Szabi és mellette pedig Camil. Ahogy láttam Szabinak nagyon tetszett Camil és elhatároztam, hogy még a nyáron összehozom őket. A gondolat menetemet a dvd szakította meg. A film elkezdődött, a Mellbedobást néztük meg. Már a felénél jártunk amikor Luck átkarolt a vállamon. Nagyon jól esett ez az érintés, mégis meg rázkódtam tőle. Két perc múlva, mindenki jobbra nézett és láttuk, hogy Zack láthatóan flörtölt Szabinával. Erre a jelenetre mindenki elmosolyodott. Szerintem nagyon aranyosak együtt. Csak a tesójának kéne egy pár.....

Vége lett a filmnek és elkezdtünk beszélgetni, jött az a felvetés, hogy olvassam el a levelet. Én nemmet mondtam, de addig győzködtek amíg be nem adtam a derekam. Végül is mi bajom lehet belőle?
-Na akkor kezdjük:"Drága unokám! Boldog 15-k születésnapot. Hallottam, hogy elköltöztetek Bostonba és hogy nagyon jól érzed magad. Sajnos és ezt nem mondhatom el magamról. De küldtem neked valamit, hogy veled legyek. A medaliont amit most 'adok' még régen az ősanyáid hordták. Én is és anyukád is hordta. Szintúgy 15 évesen kaptuk meg. Ez az ékszer védelmezi a családunkat már több száz éve. Viseld gondját. De vigyázz, mert ha közeleg a veszély, akkor mindent meg tesz hogy jelezzen neked. Puszi: Nagyi". Na gyerekek, ennyi.- fejeztem be a levelet.
-De mutasd a medaliont! - kérlelt a banda.
-Rendben, itt van. - kotortam ki a levél aljából. Egy zöld smaragdos medált vettem elő. Valami gyönyörű volt. Megkértek hogy vegyem. Én úgy tettem. Nyakamba tettem a láncot. Hirtelen elment az áram, és a kőből zöld fény tört elő. A fény anyám alakját formálta meg. Mindenki nagyon megijedt. Rémültem néztem a fényre ami hirtelen felém nyúlt. Próbáltam elhúzódni, de nem tudtam. Majd....
-Jaj kislányom, miért nem szóltál hogy elköltöztetek? - kérdezte a zöld fény.
-Anya? Te vagy az? - pislogtam.
-Ki más lennék, mint nem az anyád. Én vagyok, csak egy kicsit fáradtan. - nevetett fel kínjában.
-De te meg haltál, te nem élsz, és csak álmodom az egészet. - tiltakoztam. A többiek tekintete kettőnk közt cikázott. Szerintem azt sem tudták miről van szó. Szabina felállt és mellém sétált. És jobban megnézte a szellemet. Körbejárta és méricskélte. Végül megszólalt, persze magyarul.
-Te jóságos szent makréla! Ez egy szellem! - kiállott fel és elájult.
Én persze mérgesen néztem az "anyám szellemére", már ha az anyám-é. A fiúk feltették a "drágám" az ágyra és mellé ültek. Csak néztek és néztek, mint borjú az új kapura. Szerettem volna megkérdezni, hogy mi olyan érdekes, ha lehet így kifejezni a helyzetet. De csak azt mutogatták, hogy forduljak meg. Ott állt anya, emberi bőrrel és hajjal, nem zöld színben. Erre én nem tudtam mit válaszolni, ő megölelt és pedig elaludtam vagy elvesztettem az eszméletem nem tudom, de arra emlékszem, hogy a karjaiban voltam..........