Látványos! Gyönyörű! Szuper! Mondtam már hogy látványos?! Egyszerűen hihetetlen volt a ház. Szép tört fehérben pompázott az ablak keretek barnán virítottak, a bejárati ajtón pedig üveg minta szerepelt.
Apu kiszállt a kocsiból és kinyitotta mindenki előtt az ajtót.
-Köszönöm. - mondtam és kiszálltam a kocsiból.
-Szívesen, amúgy itt a lakás kulcs. Légyszíves nyisd ki az ajtót. - szólalt meg Sarah mellől.
-Légyszi nyisd ki, légyszi-légyszi.-ugrált mellettem a húgom.
-Rendben, de csak a kedvedért. - erőltettem egy mosolyt az arcomra. - Akkor indulás, irány a ház.
Az ajtó előtt álltam, a kulcs remegett a kezembe. Megfogtam a kilincset és kinyitottam a bejárati ajtót. Belépetem az előszobába. Nagyon szép volt. A falakat erdős képek díszítették, a padló gyönyörű világos éger volt.
-Apa, ez káprázatos. Szerintem. - jelentettem ki.Máris megváltozott a véleményem a költözésről.
-Szerintem is. - kiálltotta Sarah - Liz , Liz nézzünk meg a szobát! Gyere, gyere. - rángatott a lépcsőhöz.
-Öhmm...nem felejtettél el valamit? - néztem rá kérdő szemekkel.
-Mit?
-Van olyan, hogy szőnyeg, meg hogy cipő és ez egyenlő - mutattam egy foltra a padlón - a sárral.Eva van már felmosó ronygunk? Vagy menjünk el a boltba?
-1. kérdés nincs. 2. kérdésedre a válasz, majd csak holnap. - nevetett.
-Apa bocsi nem direkt volt. - nézett bociszemekkel Sarah.
-Semmi baj, de most vedd le a cipőt és válassz szobát. - jelentette ki apám.
-Micsoda, választani lehet? Mennyi hálószoba van? - néztem ré kérdően.
-Öszz.-visz 8, mert csak ez volt a legkisebb ház. - magyarázkodott.
-Eva segítenél választani, és egy kis út mutatás is jól jönne - nevettem - ebben a házban a GPS is lefagyna.
-Rendben, nyomás.
Elindultunk a lépcsőkhöz. Maga a lépcsősor gyönyörű volt. Vörös szőnyeg, mint a sztároknak.
Az emelet is szép volt, de volt benne valami félelmetesen hasonló mint a Kansasi házunkban. De most ez nem fontos. Elértünk az első szobát. Máj sárga volt. Virágokkal díszített gardrób ajtó. Erkély ami pont a Kolumbus parkra nézett.
Tovább mentünk. Beléptünk egy karmazsin vörös szobába. Itt Sarah-nak elállt a lélegzete. Baldachinos ágya és hozzá illő szekrény sora volt. A függönyök feketében és halvány vörösben ékesítették az ablakot. Itt is volt erkély, de ez a hátsó kertre nézett.
-Én ezt kérem, én ezt kérem. - türelmetlenkedett Sarah.
-Nekem is teszik, de mivel te vagy a kisebb neked adom. - mosolyogtam rá. Erre ő nekem "támadt". Olyan erővel ölelt meg, hogy belefájdult a bordám.
-Te vagy a kedvenc nővérem. - kiáltotta.
-Hugi én vagyok az egyetlen nővéred. - oktattam ki.
- Az most perpillanat lényegtelen Akkor is imádlak..
-Rendben, de a Liz szobáját még nem is láttuk. - szólt közbe Ev.
-A szobám?
-Direkt neked készült. Vagyis inkább készítettük. Apád kicsit át alakította.
-Akkor nyomás nézzük meg. - mondtam felvillanyozva. Nagyon érdekelt a szobám. Most már tényleg jó hogy ide költöztünk.
-Folyosó vége baloldali ajtó. - szólt Eva.
Rohantam, hogy lássam. De valami megállított. Nem tudom mi. Nem törődtem vele, de csak lépésben mentem tovább. Oda értem az ajtóhoz. Már láttam hogy külön kulcs nyitja. Ennek kivételesen örültem mert sohasem szerettem amikor Sarah kopogás nélkül rontott be a szobába. Ránéztem a többiekre.Ők csak mosolyogtak. Közben apa is felért. Oda dobott egy kulcsot elém. Felemeltem és láttam, hogy valami kék masni van rajta. Kinyitottam az ajtót, de még nem nyitottam ki. "Rajta Liz, csak nem lehet annyira rossz" gondoltam magamban. Már megfogtam a kilincset, de lefagytam. "Elizabeth Jane Hamilton, hogy lehetsz ekkora nyuszi! Menj már be abba a szobába és nézd meg jól". A saját elmémmel küzdöttem. De kinyitottam az ajtót. Az a látvány mese szép volt. Halvány kék falak, fekete virág minta, és egy színpad. Mi egy színpad? De hát ez maga az álom. Az ágyam fekete és kék. Nem meglepő, de a függönyöm is ugyan ilyen. Valami eszméletlen ez a szoba.
-Várjunk egy pillanatra, ezt csak nekem csináltátok?
-Kicsim tudom hogy nem akartál költözni, ezért gondoltuk nagy meglepetés lesz ez a szoba. Eva direkt neked készítette, csakhogy ne légy szomorú. Meg hát gon.....- nem tudta befejezni a mondatot mert annyira megöleltem, hogy kinyomtam előle az összes szuszt.
-Apa, Eva - néztem rájuk jelentőség teljesen - az nekem nagyon sokat számít és nem is tudom, hogy köszönjem meg, mert szerintem egy ilyen ajándékot nem lehet megköszönni.
-Nekem elég ha megmondod hogy tetszik és azt mondod hogy köszönöm. Nekem elég ennyi is. - nevetett Eva.
-Nekem is megfelel ennyi. - csatlakozott apa.
-Akkor : nagyon szépen köszönöm, hogy a világ legjobb szobáját csináltátok meg nekem. Köszi apa, köszi anya....-hirtelen csend támadt- köszi EVA. - javítottam magam.
Mindenki lefagyott a kijelentésemen. Sarah csak nézett a nagy semmibe, apa egy kicsit megijedt, de Eva tekintetét látni kellet volna. Valahogy olyan volt, mintha még sohasem mondták volna neki. Pedig Nick még amikor kisebb volt, mindig azt mondta neki hogy olyan mint az anyja.
-Szívesen, de most irány pakolni. - jelentette ki Ev, és már rohant is le.
Mi is mentünk vele, de én valahogy lemaradtam a lépcsőknél. Megnéztem a szőnyeget, a falakat, a képeket. Az egyik kép egy fiatal párt ábrázolt akik a tengerparton sétáltak. Jobban megnéztem, a képet 1900-ban csinálták és ha jól látom a képen a mi házunk van. Hát szép mondhatom, vagy szemüveg kell és rosszul látok vagy tényleg 110 éves a ház?
Inkább tovább mentem mert féltem, hogy igazam lesz.
Megjöttek a szállítók és kipakoltunk. Először a bőröndöket vittük fel, majd jöhettek a dobozok. Kinyitottam a gardrób szobám ajtaját. Hát ez sem kicsi. Meg volt a szobám fele. Ezt meg kell kérdeznem: honnan lesz nekem ennyi ruhám?! De legalább lesz hely a gitárnak meg a deszkának. A gördeszka amit Kate-től kaptam. Tényleg, még Marcus és Nick ajándékát ki se nyitottam. Akkor itt az ideje. Kezdjük Marcus ajándékával. Egy szürke ruha volt az. Pont a méretemben.
Most Nick ajándékát nyissuk ki. Egy kis kép volt, de a család volt rajta. Apa, anya, Sarah, Ő, Én, és egy kisebbik képen odaillesztve apa és Eva. Gyönyörű volt. És nagyon tetszett. Kiraktam a képet az ágy mellé, a ruhát pedig elit helyre raktam. Leültem volna gitározni amikor Sarah kopogott. Értitek ezt kopogott. A régi házban mindig berontott. Jót tett neki ez a költözés.
-Szabad.
-Apa üzeni, hogy kész a vacsora.
-Már ennyi az idő? De még csak most jöttünk!
-18:40-van. Siess, mert éhes vagyok.
-Megyek, csak egy perc. - ezzel eltűntem a fürdőben.
Kezet mostam és lementem a konyhába. Állj. Merre is van? Le a lépcsőn, be balra és onnan jobbra vagy tovább egyenesen?
-Apa, nem működik a GPS-em, - kiáltottam a semmibe. - merre is van a konyha?
-Gyere tovább egyenesen és aztán jobbra. - jött a válasz.
-Köszi.
Akkor egyenesen, jobbra és ....-Megjöttem, apa máskor a kulcs mellé kérek egy térképet is. Ez a ház hatalmas.
-Kicsim, még nem láttad a hátsó kertet.- nézett rám.
-Majd holnap megnézem.
-Liz, befejezted a pakolást? - kérdezte Eva.
-Igen, a ruháimmal van egy kis gond. - mondtam halál komolyan.
- Mi az? - nézett rám aggodalmasan.
-Hát csak annyi - húztam az agyát - hogy túl sok a ....
-Mi túl sok? Legyél szíves megmondani!
-A hely a gardróbban. Nekem nem is lesz ennyi ruhám. - nevettem.
-Liz, majd holnap veszünk. És most edd meg amit főztem különben nem lesz semmi ruhád - fenyegetőzött.
-Igen is parancsnok asszony. - vágtam magam haptákba.
A vacsora többi része nagyon viccesen telt. Apa kb. 10 leejtette a villát. Közben ivott. És tervezte a kertet. Sarah a nevetéstől majdnem leesett a székről. Szerencsére mellette ültem, így eltudtam kapni. Eva sem volt rest, apát úgy megbökte, hogy a bögre kiesett a kezéből.
-Én nem tudok többet így enni, inkább megyek lezuhanyozni. Amúgy is fáradt vagyok. - felálltam, megköszöntem a vacsorát.
Felsiettem az emeletre, lezuhanyoztam és elővettem a kedvenc könyvem. Címe: Mintha itt sem lennék. Már 6-szor olvastam, de nagyon szeretem. Szerintem bealudtam, mert nem másra keltem mint hogy...
Ugye kedves vagyok, egy ilyen hosszú részt hozok és nem mondom el mit látott. Hát igen. Ez vagyok én.
Ezt az ajándékot kaptam Marcustól:
Ezt a deszkát pedig Kate-től.:
REMÉLEM TETSZETT(L)(L)