2010. december 21., kedd

FELHÍVÁS

Kedves olvasók, örülök h ennyien olvassátok a blogot, de van egy rossz hírem....
nem zárok be, csak talán a téli szünet erejéig lassulok
aki megért, tudja, h most lesz az írásbeli felvételi, és arra gyakorolok......
megígérem, a téli szünetben még csinálok egy maraton fejezetet, h ne unatkozzatok, és adok le életjelet is::)
még egyszer köszi h vagytok!!


puszik mindenkit cormy

2010. december 11., szombat

FELHÍVÁS

Kedves olvasók!
Mostantól komi határ lesz! Nem az egekbe szökő szám, hanem 4. Egy kicsit szünetelek, mert kialakítok egy új blogot.....de az meglepi................

2010. december 6., hétfő

8. fejezet.

                                Egy kis átfedés


Ezt a részt úgy szeretném írni, mint kívülálló, so mint egy mesélő. Itt mindenbe beletekintünk, lehet figyelni......

Kéz a kézben sétáltak vissza a házba. A kis csapat már várta Luckot az ajtóban, azzal az indokkal, hogy ideje haza menni. Lizzel egy puszit váltottak.Nem is szóltak, hogy miért vizes a ruha, vagy hogy mi történt volna. Csak hazafelé vették az irányt. Ahogy az utcán sétáltak, kiült az öröm Luck arcára. Zack bambán bámult maga elé, mint egy fogyatékos. A lányok is halál csöndben lépdeltek utánuk. Mindenki a ma esti történteken gondolkodott. Ki a rossz, ki a jó oldalán. Egyet nem tudunk, mi történt Zackal, Cam-mal, és Kim-mel. Most ugorjunk vissza az időben, Liz kirohanása elé.....................

(Zack)
Luck, "hívogató" szavára, csak lementünk a buli helyszínre. A történtek után, lementünk a lépcsőn. A találkozó még javában tartott, a felnőttek Martinit iszogattak. Sajnos nekünk csak a koktél maradt, így megrohamoztuk pultot. Én, jó fiúhoz híven, előre engedtem a hölgyeket. Rájuk mosolyogtam, hajladoztam, csak hogy ne legyen rossz a hangulat. Erre Kim, mit mond? Ha valami baj van a derekammal, menjek orvoshoz. Ez a lány, sohasem fogy ki a csípős megjegyzésekből? Istenem, minek ismerem ezt a lányt? Leültünk és hallgattunk. Mindenki arcán végig néztem. Megállapodtam egy arcon. A Szabináén. Összehasonlítottam a testvérével, és rájöttem amennyire hasonlítanak, annyira is különböznek. Az a szépség, ami rajta tündökölt, gyönyörű volt. Hirtelen összetalálkozott a pillantásunk. Úgy éreztem kell egy kis friss levegő, így felpattantam és kisiettem az udvarra. Azonban, ahogy a nappaliba érkeztem, Liz rohant le teljes sebességgel a lépcsőről, belém ütközött. Belenéztem könnytől csillogó szemébe. Az a pillantás, sok fájdalmat mutatott.
-Liz...-suttogtam. De ő csak futott tovább. Luck, ebben a másodpercben lépett ki a konyhából. Amint meglátta, hogy szerelmét, utána szaladt. Én bezzeg, megfutamodom, amikor egy lány rajtam felejti a pillantását. Vagy fordítva. Ő, Zack, hogy lehetsz ennyire, nyuszi? Véghez vittem tervem. Kimentem a hátsó kertbe. Volt ott mind, medence, bárpult...Leültem a hintaszékbe. Elkezdtem, gondolkodni. És most szólalna meg a bátyám, hogy" jé te ilyet is szoktál".  De ebben a pillanatban. Megjelent a kedvencünk. Tudjátok? Igen a szellem, asszem Allison. Na szóval, ott ült mellettem. Csak hintáztunk....
-Én tudok segíteni a bajodon! - törte meg a csendet. Rámeresztettem a szemeim. Ő, hogy segítsen, soha?!
-Bocs nem kérek belőlle! - álltam föl a pamlagról.
-De úgy is tudom, hogy szereted Szabinát.... - halkította a hangját. Én megfordultam. A szemeim ismért kétszeresére növekedtek. Csak egy kérdésem van. Vagyis kettő. Ez mindenhol ott van? Hogy hódíthatom meg Szabinát?..........
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
 Zack, csak állt szemeit kigubbasztva, meredt Allisonra. Eközben a konyhában, épp őt beszélték ki, Szabi társaságában.


Kedves olvasók! Következő, kis eseményünk, talán csütörtökön lát napvilágot. Szabi szemszögét ismerjük meg. A csajok, megbeszélést tartanak, pasi ügyben. Majd egy kis hír érkezik Magyarországról. Reméljük nem lesz rossz! Köszönöm h olvassátok a blogot.

2010. december 5., vasárnap

7. fejezet

-Nicolas Hamilton, hát hazajöttél? - borultam bátyám nyakába. - De neked nem a suliban a helyed?
-Jaj, Liz  tudod, hogy nem hagynálak magadra. Azért mentem el, mert kiiratkoztam a suliból. Szerettem volna a Boston Híreknél dolgozni. - miközben ezt mondta, egyre erősebben szorított, majd hirtelen elengedett.
-Nick, valami baj van? Jól érzed magad? - lengettem meg a kezem a szeme előtt.
-Ez egy szellem! Egy szellem, te óságos ég! - kerekedett ki a szeme.
-Nincs is itt semmi féle szellem! - fordultam meg tiltakozva. Addigra már anya el is tűnt.
-De itt volt láttam! Nem hiszed el? - forgolódott.
-Semmibaj Nick, most gyere nézzük meg a szobád. Srácok légyszi nézzétek már meg páran, hogy hol tart a buli! - kérleltem a srácokat.
-Gyertek skacok, tegyük azt amit az ifjú hölgy kért. - állt fel Luck a fotelből De a többiek nem mozdultak. - Srácok talpra, csak semmi lazsálás, ideje lemenni!
-Én hősöm, ezért a mutatványért még kapsz valamit. - suttogtam neki, amikor el ment mellettem.
-Holnap hívlak, és behajtom rajtad. - mosolygott cinkosan.
Bekísértem a bátyám a szobájába. Kikérdeztük egymást az elmúlt eseményekről. Elmondta, hogy fogadták a barátai a költözést, meg a kiiratkozást. Én is elmondtam, hogy találkoztam, a mostani barátokkal. És elmondtam a rejtélyes képet is. Ezen elkezdtünk nevetni, majd húgunk rontott be a szobába. Teljes erejéből megölelte Nicket, de úgy, hogy ráestek az ágyra. Ezen is nevettünk.
-Sarah, azonnal állj fel, mert összegyűröd a ruhád. - parancsoltam rá.
-Nem vagy az anyám, és jól tudod, hogy ki lehet vasalni! - vágott vissza.
-Látom, azóta is béke és szeretet honol a kapcsolatotokban. - vigyorgott Nick.
-Te nem is tudod, mi történt itt. Amióta elmentél, Liz most érezte magát a legjobban! Ne szólj bele! - háborodott fel a legkisebbik Hamilton. Itt bezzeg nálam eltört a mécses. Kirohantam a sötét folyosóra, onnan le a lépcsőn, át a tömegen, közben beleütköztem Zack-be. Ránéztem, könny áztatta szemeimmel, ő is rám pillantott. Én persze tovább rohantam. Ki mentem az ajtón, neki a nagyvilágnak. Egy szál estélyiben rohantam a legközelebbi móló felé. Sajnos az a park másik végében volt. De ez a gondolat ösztönzött arra hogy tovább menjek. Már az út felénél jártam amikor egy hang szólított. Hátra pillantottam a csupasz vállam felett, és láttam, hogy Luck rohan utánam, egy szál öltönyben. Én gyorsabb tempóra váltottam, és elértem egy erdős részt. Az ágak recsegtek a lábam alatt. A levelek az arcomba csapódtak és a szél szárította a könnyeim. Hirtelen kitört a cipőm sarka és ez is nehezítette a tovább jutásom. Gyorsan lekaptam a lábamról és mezítláb indultam tovább. Luck a sarkamban volt, de sajnos elesett egy kiálló gyökérben. Ezt egy tompa puffanásból következtettem. Így egy kis előnyhöz jutottam. Már a móló szájánál voltam amikor elestem. A ruhám egy szegélye elszakadt, a cipőim kiestek a kezemből. Próbáltam feltápászkodni, de nem sikerült. Minden alkalommal visszaestem, az öreg fa padlóra. Az az illat amelyet árasztott, a régi ház, padlására emlékeztetett. Ugyanolyan illata van. Gyönyörű, éger fa. Váratlanul, elkapta valaki a kezem, és elkezdett elhúzni. Nagy nehezen felemelkedtem és a nagy segítségem arcára néztem. Belenéztem csodálatos fekete szemeibe, szép arcára, formás ajkaira. Nem tudtam, magam tovább tartani. A nyakába borultam és ott fojtattam a zokogást. Próbált csitítgatni, de nem ment neki. Én még mindig sírtam. Levezetett a partra. Pillanatok alatt levette a cipőjét, és besétált velem a partra. Olyan déjà vu érzésem volt. Már térdig jártunk vízben, amikor Luck megszólalt.
-Most behajtom rajtad az ígéreted! De kérlek ne sírj, nincs semmi baj! - csitított.
-És...mit...kérsz? - szipogtam.
-Azt, hogy ne sírj és figyelj rám! - mondta.
-Rendben. - a hangom halkulni látszott.
-Tudom, hogy a hirtelen történtek mélyen a szívedbe vágtak, de Liz, nekem vannak olyan rejtett érzéseim irántad amit, észre sem vettél. Amikor, találkoztunk, vagy amikor egymáshoz értünk. Ezek olyan pillanatok, amik az agyamba vésődtek. Az érzés amely átjárta az egész testem amikor te elájultál. Ezeket nem lehet szavakba önteni. Egy szó, mint száz. Liz, én szeretlek, teljes szívemből, amíg élek, szeretni foglak! - miközben ezeket a szavakat mondta, a szeme úgy csillogott, mint egy csillag.
-Én is ugyanígy érzek irántad! És minden irántad érzett érzelem, tiszta és igaz. - suttogtam.
Erre nem mondott semmit, csak ajkait az enyémre tapasztotta, és gyengéden megcsókolt. Olyan édesen, érzékien, mint amilyet sohasem éreztem. Mikor ajkaink elváltak egymástól, önkétlenül is kimondtam egy tiszta szót.
-Szeretlek. - suttogtam, két levegő vétel közt.
-Én is.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
MESÉLŐ:
Nem vették észre, hogy figyeli valaki őket. Nem más volt mint Allison. Ha valaki felismerte a képrészleteket, akkor tudhatja, hogy ez mind előre meg volt jósolva. Allison volt a kép, ami Lizt teljesen meg kavarta. Inenn már csak bonyolódni fog a helyzet, mert egy váratlan hírnek lesznek tanúi a szereplők...........

VERSENY


 Kedves Olvasók!


Emm. kollégával úgy döntöttünk, hogy szervezünk egy versenyt, amelyben olyan blogerek jelentkezését várjuk, akik elég jónak tartják oldalukat arra, hogy 2 tagú zsűrink értékelje a történetet, és a design-t. Jelentkezni itt helyben a cbox-ban, névvel, linkkel lehet. Az értékelés abból áll, hogy  jelentkezők blogját elolvassuk, és értékeljük a design-t.

Szempontok:

Design: - Olvasható szöveg

              - Jól összeállított, egyedi fejléc

            

Történet: - Egyedi, ötletes tartalom

                

Hetente öt helyezést osztunk ki, két kategóriában. A nyertesek bannerét kitesszük az oldalra és kapnak egy kis saját készítésű díjat is.


Üdv: A szerkesztő

             Cormy

Küldemény emm.-nek

Egy kis kvíz!!

Aki a megfelelő válaszokat küldi el megjegyzésben, díjat kap  EZT ITT!!
az első helyesen válaszoló kapja meg a díjat, a második és harmadik helyesen válaszoló meglepetést kap.....KEZDHETJÜK!!
1, Mi Liz teljes neve?
a, Elizabeth Jane Hamilton
b, Liza Andrea Hamilton
c, simán csal Liz Hamilton

2, Mi az apja foglalkozása?
a, F1-es pilóta
b, mérnök
c, építész.

3, Hogyan halt meg az édesanya?
a, rákban
b, balesetben
c, egy műtét során

4, Hány barátot szerez a bevásárlás során?
a,3
b,4
c,5

5, Ki jelenik meg a házibuliban?(erre a kérdésre nagyon oda figyelni)
a, Szabina
b,Szabolcs,
c,Mindketten
d,Hárman, mert egy szellem is megjelenik



Kemény öt kérdés, semmi nehézség, csak gyorsaság kell! Sok sikert!

2010. december 4., szombat

6. fejezet

Luck szemszöge(meglepi)


Csak annyit láttam, hogy a szellem karjaiban volt. Mi még Szabinát raktuk az ágyra, de Szabi már lépett Lizhez. Próbálta kitépni a karjaiból, de  szellem ellökte. A lányok nagyon megijedtek, így a szoba legsötétebb sarkába húzódtak. Tudtam, hogy meg kell menteni Lizt. Így hát elindultam a "megmentésre".
-Szóval, te vagy Lucas Underwood. A lányom sokat álmodott rólad. - mért végig a kísértet. Ekkor megállt bennem az ütő. Liz álmodott rólam? Ez hihetetlen.
-Nem hiszem, de most engedje el! - próbáltam megütni azt a kívánt mércét, ami majd elijeszti.
-Jaj, fiacskám, megnyugodhatsz. Nem fogom bántani. Ha majd felébred, mindent elmesélek. - magyarázta.
Elhelyezte Lizát a kanapén. Ő pedig leült a szélére. Valahogy féltettem a lányt, így hát a kanapé végére ültem. Minden egyes percben az arcára pillantottam. Majd az "anyáéra". Érzelmek tömkelege rohamozta meg az arcát. Szeretet, féltés, bánat. Ez a három jel, ahogy végig suhant rajta, valahogy éreztem nem is olyan gonosz. Lehet, ő az őrangyala. Úgy 30 perc múlva Liz  ébredezni kezdett. A szemhájai alól felbukkantak gyönyörű szemei. Óvatosan felült és kisöpörte pár hajtincsét a szeméből. Majd oldalra nézett ahol ültem, és elmosolyodott. Majd elnézett az anya felé, és a szemében valami fény tört fel. Majd egy könnycsepp gördült végig az arcán. Nem tudhattam, hogy ezek öröm vagy bánat. De lehet, hogy örült, mert láttam azt a fény szerűséget. Egyszer csak felpattan és elkezdett ordibálni.
-Miért nem jelentél meg hamarabb? Mért mentél el? Mért kellet velem ezt tenni? - bontakozott ki.
-De kicsim, itt vagyok. Élek és virulok. Persze a túlvilágon. De itt vagyok! - nyitotta ölelésre a karjait.
-Ne gyere nekem ezzel az ártatlan dumával. És ne érj hozzám! - hárította az ölelést. Itt muszáj volt közbe lépnem.
-Liz, nyugi, nem lesz semmibaj. Az "anyád", hogy elmesél mindent. Most szépen leülsz és meghallgatod rendben van? -karoltam át a derekát. Ő csak gyengén bólintott egyet. Szépen leültünk és elkezdtük hallgatni a szellemes történetet.


-----------------------------------------------------------------
-Amikor haza felé vezettem, előttem ment egy motoros, aki nagyon furcsán vezetett. Egyszer a szemben lévősávban egy kamion közeledett felénk. A motoros ittas lehetett mert elkanyarodott és az én szélvédőmbe csapódott. - itt elhalkult a hangja. A szeme lecsukódott. - Én azonnal meghaltam. De még mielőtt a lelkem tovább állt volna, láttam, hogy a motoros, még lélegzik. A lelkem, a széllel együtt szált. Egyszer csak kikötöttem a kempingező helyünknél. Már valaki várt rám. Egy idős férfi ült az egyik farönkön. Mikor meglátott, nagyon vigyorgott. Fogai megvillantak az éjszakai fényben. Amint közelebb értem, lábam megérintette a talajt. Éreztem, hogy már nem lebegek. A férfi odajött hozzám és megkért, hogy rugaszkodjak el a földől és járuljak az Isten elé. Nem értettem, hogy ezt mire érti. De felugrottam és szálltam a felhők fölött. Egyre távolabb kerültem a földről. Már rég az a felhőkön mászkáltam, amikor egy hang szólított. Akár merre néztem, nem láttam semmit. Majd ismét szólítottak, és megjelent egy fehér alak. Csak adott egy nyakláncot és egy levelet, majd elküldött Magyarországra a nagyihoz. is kérdezhettem semmit csak mentem a széllel, az óceán túloldalára. Amikor megérkeztem, a nagyi már az ajtóban várt. - itt egy kis szünetet hagyott. Körbenézett és látta, hogy mindenki ledöbbent. Majd folytatta. - Elmondta, hogy Isten engem egy őrangyalnak szánt, amely védelmezi a szeretteit. Én téged választottalak. Megkértem a nagymamát, hogy rakjon bele a nyakláncba, és 15-k születésnapodra kapd meg. És most itt vagyok és vigyázok rád. - fejezte be egy szuszra. 
Lizt a sírás fojtogatta, a lányok már a kanapén ültek. Szabina is felébredt, én pedig kicsit sokkosan, de próbáltam nyugtatgatni a csapatot. Hirtelen kinyílt a szoba ajtó és egy fiú jött be rajta. Liz felpattan és felkiáltott.
-Nicolas Hamilton, hát visszajöttél?? - törölt le egy könnyet az arcáról.
-----------------------------------------------------------------


Kedves olvasók, itt a feji. Légyszi írjatok megjegyzést mert akkor nem lesz több fejezet. De nincs hari(L)(L) A következőkben: Nick visszatért és anya is itthon van, randi lesz Luck-kal és még sok minden.......